#szemle

Kevesebb mint öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyanennyien estek fogságba, míg az átjutás legfeljebb 700 főnek sikerült.

Az 1945. február 11-i „kitörés napjának” évfordulóján a Budapest ostromáról eddig hét kiadást megélő monográfiát szerző Ungváry Krisztián írását közöljük. A történész eddig sosem látott fotókkal illusztrálva mutatja be két páncélos történetét – és a borzalmat, ami pontosan 74 évvel ezelőtt Buda belvárosában történt.

  Csak a kitörési kísérletben annyian vesztek oda, mint a mohácsi csatában. A második világháború egyik legvéresebb katonai akciójáról van szó: kevesebb mint öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyanennyien estek fogságba, míg az átjutás legfeljebb 700 főnek sikerült.

  (…)

  Ezek a fényképek emberi tragédiákat is takarnak. Azt, hogy mit is jelentett Budapest ostroma, a képeken látható 4/II. páncélos osztály tisztikarának sorsán is nyomon követhetjük. Az ostromgyűrű bezáródásakor az egységnek még 21 tisztje volt. Ebből csupán négyen (19%) élték túl az ostromot. A 17 eltűntből egyetlen személynek sem ismert a nyughelye, egyetlennek sem került elő azonosítójegye.

  Csontjaik minden bizonnyal ma is ismeretlen tömegsírban nyugszanak a Pilis-hegységben, a Perbáli-medencében vagy a Budai-hegyekben, esetleg a főváros belterületén. Az eltűntek közül teljes bizonyossággal csak két személy esetében tudták megállapítani az elhalálozást. Az, hogy 15 eltűnt esetében egyetlen szemtanú sem maradt, aki információt tudott volna adni az érintettek utolsó óráiról, arra utal, hogy a pusztulás nem csak a tisztek, hanem a legénységi állomány soraiban is hasonló nagyságrendű volt.

  (…)

  „Az elhunytat zászlósi kinevezésétől kezdve ismertem. A budapesti harcok utolsó napjaiban a szakaszában hírvivő lettem, később pedig géppuskási beosztást kaptam. Február 11-én este tudtuk meg, hogy az éjjel kitörünk a gyűrűből. Erre az akcióra a mi szakaszunk Laible hadnagy vezetésével készült és indult a parancsolt gyülekezési pontra. Még az utolsó előkészületek alatt, amelyekre a katonákkal zsúfolásig megtöltött utcán került sor, csapott le a tragikus végzet. Az orosz gránátvetők tűzrajtaütése után semmit sem lehetett hallani, csak segélykiáltásokat, illetve, ha szabad így mondanom, a bajtársak könyörgését a kegyelemlövésért. A testileg és morálisan rendkívül megroppant csapatban ettől kezdve nem maradt tartás.

  Kép: valaszonline.hu

  A tűzcsapás során a mi hadnagyunk is összerogyott. Az utcáról a járdásra vittük, hogy az esetleg utánunk jövő járművek ne tiporják szét. Egyenruhája rongyokban lógott, és melléből vér bugyogott. Abban a percben, amikor mellette álltam, nem mutatott életjelt, és a sötétségben nem lehetett megállapítani a sebesülés pontos jellegét. Annak érdekében, hogy megmeneküljünk a tűzcsapásoktól, a házakba húzódtunk vissza, ott gondoztuk a sebesültjeinket, amennyire csak lehetett. Amikor nem sokkal később megjött az áttörési parancs, arra kényszerültünk, hogy a sebesülteket visszahagyjuk. És a ház előtt a járdán még úgy feküdt a mi hadnagyunk, ahogyan korábban hagytuk. Jómagam február 12-én reggel orosz fogságba estem.

  A gyűjtőtáborban egységem több bajtársával beszéltem, akik szintén látták hadnagyunkat fekve. Ennek alapján azt gondolom, hogy nyugodtan állíthatom halálának beálltát és nem beszélhetünk arról, hogy az akkori idegességünkben ott hagytunk egy élőt a halottak között.”

  (…)

Az anyasági szabadság Vietnamban csupán három hónapig tart. Ezután a nők visszatérnek a munkahelyükre, a gyerekekre pedig a nagyszülők vigyáznak.

Nyitókép: Veronika Samu

  Az, ami egy szlovákiai embernek mindennapi, az egy vietnami számára sokszor elfogadhatatlan. A papírzsebkendőbe történő orrfújás, illetve a több napra való főzés a vietnamiak számára elképzelhetetlen dolog.

  (…)

  Miért döntöttek úgy, hogy elhagyják Szlovákiát?

  Nem szerepelt a terveink között, de a férjem kapott egy állásajánlatot, így azt mondtuk, hogy kipróbáljuk. Mivel még nincs gyermekünk, ezért összepakoltunk és elhagytuk az országot.

  Egy tengerparti városban, Da Nangban élünk, ami nagyon gyorsan növekszik, és állandóan valamilyen új dolgokat nyitnak meg. Van itt egy hatalmas strand, a tenger pedig nagyon meleg.

  (…)

  Mi lepte meg Önöket Vietnamban?

  Majdnem minden. Ha azt mondják Vietnam, akkor az emberek többsége valamilyen dzsungelt képzel el, vagy egy olyan helyet, ahol nincs semmi. Pedig van itt látnivaló, és számos kalandot is át lehet élni. Vannak itt templomok, pagodák, hatalmas szobrok, múzeumok, tenger, és természetesen meg lehet ismerkedni az idegen kultúrával.

  Először a közlekedés sokkolt minket, mert rendkívül kaotikus. Hallaniuk kellene, hogy mennyit szitkozódunk vezetés közben. Eleinte úgy tűnt, hogy mindenki úgy vezet, ahogyan akar (néha ez is előfordul), de lassacskán hozzászoktunk. Autóval és motorral közlekedünk, de motorral sokkal könnyebb.

  A másik bizarr dolog számomra az volt, hogy az anyasági szabadság Vietnamban csupán három hónapig tart. Ezután a nők visszatérnek a munkahelyükre, a gyerekekre pedig a nagyszülők vigyáznak. Vietnamban nagyon sokat dolgoznak: reggel 05.00 órától este 22.00 óráig, mindemellett a szombati nap klasszikus munkanap, a boltokban pedig vasárnap is.

  Ezenkívül olyan dolgok leptek meg minket, mint például az orrtúrás, az állandó köpködés és a nyomakodás.

  Van valami olyasmi, amit képtelenek megszokni?

  A vietnamiak csak úgy elhajítják a szemetet a földre. Miután ettek, ittak, a szemetet kidobják az utcára. Éjjel ugyan takarítanak, sepernek, tisztítják az utcákat, de nekünk ez egyáltalán nem tetszik.

  (…)

  Fel kellett adniuk, vagy meg kellett változatniuk valami olyat, ami Szlovákiában mindennapos dolog, ám a vietnamiak bizarrnak vélik?

  Egyszer a férjem kifújta az orrát a papírzsebkendőbe, majd a zsebkendőt visszatette a zsebébe, mire a vietnami azt kérdezte, hogy miért van még szüksége arra a papírzsebkendőre, illetve mit akar még vele csinálni. Ezen nagyon meglepődtünk, és hirtelen nem is tudtuk, hogyan reagáljunk. Vietnamban az a normális, ha az ember kézzel, a földre fújja ki az orrát.

  Számukra a mi étkezésünk rendkívül bizarr. Nem értik, hogy miként tudunk több napra főzni. A vietnamiak csak és kizárólag frissen készített ételeket esznek nem pedig hűtőben tároltakat. Vannak olyan vietnamiak, akiknek nincs is hűtőjük. (…)

  Mit hoznának át Vietnamból Szlovákiába?

  Az élethez való hozzáállást. A helyiek nagyon optimisták és folyton nevetnek. Azok az egyszerű emberek, akik messze laknak a városoktól, semmiből sem csinálnak gondot, holott sokat és keményen dolgoznak. Este mindig találnak időt arra, hogy megigyanak egy korsó sört – amit Vietnamban jéggel isznak – a barátaikkal.

  A vietnami fiatalok nem félnek a gyerekvállalástól. Kevés olyan gyereket látni, aki a mobiltelefonján pötyögne, vagy otthon, a számítógép előtt ülne. A gyerekek többsége nagyobb csoportokban kint focizik, táncol vagy biciklizik.

  (…)

A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának Nyilatkozata

A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsa az elkövetkező hónapok két legfontosabb történésének Szlovákia köztársasági elnökének, valamint az Európai Parlament képviselőinek megválasztását tartja. Mindkét választásnak óriási tétje van. A köztársasági elnök esetében elengedhetetlen feladat lesz az országban eluralkodott jogtalan és erkölcstelen politikai állapotok megállítása és pozitív irányba terelése. Az EP-s választások tétje pedig a keresztény hagyományokon alapuló társadalom megtartása mellett az is, hogy az európai őshonos kisebbségek ügyeinek megoldása is napirendre kerüljön.

  A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsa aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár az ország nyugati részén erős munkaerőhiány mutatkozik, a középső keleti részének déli peremén még ma is jelentős a munkanélküliség aránya. Felszólítjuk ezért Szlovákia kormányát, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket a helyzet orvoslására, e térségekbe nyújtson állami ösztönzést képzés és munkahelyteremtő beruházások megvalósítására, és lásson hozzá a közlekedési infrastruktúra érezhető fejlesztéséhez. Enélkül a leszakadó térségekben látványos gazdaságfejlesztés nem valósítható m eg.

  Az MKP folyamatosan sürgeti a családtámogatások emelésének szükségességét, a fiatal családok támogatását, lakásproblémáik megoldását. A fészekrakást elősegítendő, a rendszerváltás előttről ismert, ifjú házasok kölcsönéhez hasonló támogatás nagy segítséget jelent a fiataloknak, ugyanakkor félő, hogy csupán ez az intézkedés nem fog jelentős népszaporulatot eredményezni. Az MKP továbbra is egy komplex, kiszámítható és tartós családtámogatási rendszer kidolgozását támogatja, amely a családi pótlék, az adóbónusz, a szülői hozzájárulás és a többi családtámogatási juttatás érezhető emelésében nyilvánul meg.

  A szakképzésről szóló törvény és az ehhez kacsolódó miniszteri rendelet, melynek alapján meghatározták középiskoláinkban a jövő első osztályokban a  legmagasabb  létszámot, több iskolánkat hozott lehetetlen helyzetbe. Csatlakozunk azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a nevezett törvény módosítását szorgalmazzák. Továbbá felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven való oktatás a középiskolákban is elengedhetetlenül fontos, a nemzeti identitást erősítő eszköz.  Ezért továbbra is hirdetjük az anyanyelvű oktatás szükségességét az óvodától az egyetemig.

  Az MKP Országos Tanácsa felszólítja a szlovák kormányt a több évtizede húzódó földrendezés anyagi feltételeinek megteremtésére és felgyorsítására, megkönnyítve ezzel az agrárgazdálkodás feltételeit is. Az élelmiszerbiztonság érdekében tegyen mihamarabb olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a silány és sok esetben káros élelmiszerek behozatalát a szlovákiai üzlethálózatokba.

  Az MKP OT környezetvédelmi kérdésekben prioritásnak tarja a Szlovákia ivóvízkészletének megóvását és földvédelmét. Mihamarabbi intézkedéseket vár el a Szlovák Kormánytól a vidéki szennyvíztisztító telepek és csatornahálózatok kialakítása, valamint elavult és illegális szeméttelepek felszámolása kapcsán.

  Az MKP OT tisztelettel emlékezik meg a pozsonyi sortűz 100. évfordulójáról, amikor is a cseh legionáriusok belelőttek a helyszínen összegyűlt, 10 – 12 ezres tömegbe, és a sortűz következményeként 9-en meghaltak, 23-an súlyosan megsebesültek. Emléküket megőrizzük.

Becsülje meg mindenki, érezze magát kiváltságosnak, és ezzel a tudattal induljon majd útnak és szurkolja végig a 90 percet!

A kaotikus jegyértékesítésnek köszönhetően rengeteg olyan társunk nem jutott belépőhöz, akik az elmúlt években velünk együtt utazták be egész Európát. Tudvalevő volt, hogy a kiemelt találkozót fokozott érdeklődés fogja övezni, részünkről fel is hívtuk erre a figyelmet, de maradt az órákon át tartó igazságtalan küzdelem, melynek jelen állás szerint csoportunk több olyan tagja is áldozatául esett, akik az elmúlt 10 évben számtalan külföldi túrán voltak jelen, függetlenül a mérkőzés helyszínétől és rangjától.

  Felhívnánk előre minden jegyhez jutott magyar szurkoló figyelmét, hogy a körülbelül 20-szoros igénynek megfelelően, minimum 20-szoros erővel készüljön az év legfontosabb összecsapására! Becsülje meg mindenki, érezze magát kiváltságosnak, és ezzel a tudattal induljon majd útnak és szurkolja végig a 90 percet!

  Az utazás még szervezés alatt áll, ezügyben egyelőre türelmeteket kérjük. Időben értesítünk benneteket, amint bővebb információval tudunk szolgálni.

  Mindörökké Magyarország! 🇭🇺

Valójában ki mozgatja a szálakat a Főügyészségen?

Nyitókép: Pluska.sk

  (…)

  2018 decemberében Marian Kočner széfjében nemcsak a Gorilla-hangfelvételt találták meg, de annak a beszélgetésnek a hanganyagát is, ami Trnka és Kočner között zajlott le. 2019 februárjában Čižnár megerősítette, hogy Trnka tíz évvel ezelőtt egy felvételt játszott le neki, amiről ma már tudja, hogy a Gorilla-hanganyag volt. (…)

  Čižnár sokkoló tényeket és információkat hoz nyilvánosságra. Akkor mégis mit csinál a pozíciójában 2013-tól? Az orra előtt olyan mocskos dolgok történtek, mint az előre megfontolt gyilkosságok eltervezése és az emberek lenyomoztatása. Hogy lehetséges az, hogy Trnka még mindig ügyész? Valójában ki mozgatja a szálakat a Főügyészségen?

  Visszahívták a Gorilla-ügyet vizsgáló nyomozócsoport vezetőjét, félreállították az egyre kényelmetlenebbé váló ügyészt, lenyomozták azt az ügyészt, aki egy súlyos esetet vizsgált – úgy tűnik, hogy közvetlenül Čižnár orra előtt egy rendőrökből és ügyészekből verbuválódott maffiabanda működik.

  Továbbra is egyre égetőbb a megbízható és működőképes ügyészségért, rendőrségért és bíróságért folytatott harc.