A legnagyobb dolog, amit a világnak adhatunk, ha boldogok vagyunk, ha jól érezzük magunkat a kapcsolatainkban, a munkahelyünkön, önmagunkkal, a testünkben, az életben. Erre egyszerű a magyarázat.
A legnagyobb dolog, amit a világnak adhatunk, ha boldogok vagyunk, ha jól érezzük magunkat a kapcsolatainkban, a munkahelyünkön, önmagunkkal, a testünkben, az életben.
És persze magát sem, éppen ezért nem tart fenn mérgező kapcsolatokat. Aki boldog, békében él a múltjával, elégedett a jelenével és bízik a jövőben. A boldog ember szereti az életet és megbecsüli az örömöket. Tud örülni és mer sírni, ezért nincs szüksége vallásra, politikára, másokra vagy másságra ahhoz, hogy meg(ki)élje az érzelmeit. A boldog ember nyitott, kíváncsi, szeret tanulni, fejlődni. Ugyanakkor – mivel kisebb a késztetése az önámításra – hajlandó olyannak látni a dolgokat, embereket, helyzeteket, amilyenek. A boldog ember szívesen és örömmel tevékenykedik, cselekvő, kreatív ember, és mivel figyel magára, eleget és megfelelő módon pihen. A boldog ember stabil és mert önmagában megtalálta önnön forrását, ezért kevésbé hozzák ki egyensúlyából a világban történt események. Elfogadja és szereti a testét és lelkét, szellemét egyaránt. És végül, aki boldog öntudatlanul is felhatalmaz másokat a boldogságra.
Rajtad milyen boldog/talan/ság program fut?
Ám ahogy a boldogság is vírusszerűen terjedhet, ugyanígy fonhatja körbe életünket a boldogtalanság. Környezetünktől átvett mintáink öntudatlan programként futnak rajtunk – akár PC-n az operációs rendszer. Ha nincs az alapbeállításban a boldogságprogram, jó sokat kell „hekkelnünk” magukon, hogy végül is fusson rajtunk.