#signo

Ma volt a Fugában a budapesti bemutatója Bonyhádi Károly Signo című könyvének. Nagyon megtisztelő volt, hogy a Leopold Bloom művészeti lap ‘körüli’ fejezet bevezetőjének megírására Karesz engem kért fel.

Szignózni, aláírni valamit jelenthet egyszerre hitelesítést, birtoklást, személyessé vagy egyedivé tételt, egyetértést, feliratkozást, valamely ügyhöz való csatlakozást és még ki tudja, mi mindent. 75 példányban papírlapokat leszignálni, az meg maga a meditáció. A közösen folytatott koncentratív gyakorlataink tárgya, célja és eszköze volt a legutóbbi századfordulón Szombathelyen megjelenő művészeti folyóirat, a Leopold Bloom. A 75 példányos mappának Székely Ákossal és Bonyhádi Károllyal egyszerre voltunk a szerkesztői és a szerzői több, mint egy évtizeden át. 1995. április 11-én jelent meg az első darab, mely jórészt eredeti, szignált lapokat tartalmazott A/5 méretben. Évekkel később erről az eseményről ezeket írtuk: “Az első szám összeállítása 1995-ben még az ismeretlennel való társulás jegyében készült, kézenfekvőnek tűnt, hogy XY legyen annak irányadó ötlete. Ez az egyszerre pszeudo-, homo- és scriptonimikus jel új lapunk talán kiszámíthatatlan koordinátáira is utalt.” 2007-ig mintegy 27 számunk jelent meg, mindig valami hívószó vagy sajátos tematika mentén. Felhívásainkra a világ minden tájáról számtalan művész reflektált – továbbgondolva a megadott témát. Szerkesztésnek tényleges keretet az szabott, hogy a 75 példányos mappa mindösszesen 13 mm keresztmetszetben tudta befogadni a négy égtáj mindegyike irányából érkező, eltérő anyagú, vastagságú műveket. Ez a fizikai valóságtól való függés, egyfajta kézműves egyediségű, de mégis kollektív műalkotás átfogó jellemzője az assembling folyóirat készítésének. Inspirálóan konfrontálódik mindezzel a sokszorosítás, a reklám szemantikai és vizuális valósága, amelyben olyannyira otthon van Bonyhádi is. És mindez a bloomságtudatú világképünkben miért manifesztálódhat joggal? A legkézenfekvőbb válasz tán az, hogy Leopold Bloom maga is hirdetési ügynök volt. Másrészt a reklámok, a korabeli szórólapok (amelyeket mi nem szórtunk el, hanem a beleraktuk a mappába) aktív részévé váltak az aktuális folyóiratszám kontextusának, sőt annak eredeti művekkel egyenértékű építőelemeit jelentették. Ezek között ott volt mindig a tervezőgrafikus Karesz műve is, 75 példányban, szignózva – átértelmezve, paradox módon egyedivé téve úgy általában a sokszorosíthatóságot, a másolhatóságot, idézőjelbe téve a hasznosság, a megismételhetőség praktikumát. Azonban a ’szerzőiség’ mint átminősülés, mint szépség számomra nemcsak abban jelent meg, ami a mappán belül kapott helyet, hanem ami a borítón. Ez pedig egy különösképp fontos Bonyhádi-mű, mely nem más, mint a Leopold Bloom művészeti lap logója. Ezt sajátos módon, önhatalmúlag többen ’felhasználták’ azóta, ám az újrahasznosítások között egy mindenképp legitim, s ez pedig szintén Károlyhoz köthető: Székely Ákos Szombathelytől távoli, Farkasréten lévő síremlékének kőbe vésett felirata Bonyhádi-műként tán a hajdani Bloom-logó pecsétszerű látványvilágát is átmenti az időn túlra.

Dança dos Astros

Católico

@teatro-magico-solo-para-locos