#schwyz

In a tiny house, you only have room for what matters most.

-- Tammy Strobel

Svájc egy nem túl gyakran kibeszélt témája, hogy milyen körülmények között és milyen hosszú ideig foglalkoztattak kiskorúakat az országban. A jelen törvények szerint 16 éves kor alatti foglalkoztatásnál beszélünk gyerekmunkáról. Erről nyílt nemrég kiállítás a schwyzi nemzeti múzeumban.

A parasztcsaládok gyermekeinél természetes volt, hogy a gazdasági munkákban segítettek. A városok lószarral szennyezett utcáiról is gyerekek szedték talicskára a citromot - és adták el gyümölcsösökbe, veteményeskertekbe trágyaként, vagy vitték haza a családi gazdaságba. A svájci tőzegkitermelés is gyerek- és női munka volt sokáig, hiszen könnyebben mozogtak a lápon. Ugyanezért a svájci jégvágást is gyerekek segítették télen.

Sajt/tejhordár gyerek, skills enhanced by nikotin. A hegyi alpok feleslegét vitték le a közeli településekre eladni. Nem fért minden a sajtpincékbe.

A Lauterbrunnental lányait már hatévesen befogták csipkeverésre, még az 1930-as években is. Napi fél métert készítettek. A völgy régóta sok utazót vonz, akiknek a gyerekek maguk adták el a portékáikat. Az utazókra gyakran a szállásadó gazdák gyerekei mostak, vasaltak.

(Kleine Scheideggen nekem is gyerekek adták el a jégkrémet.)

Az iparosodás megindulásával a gyerekmunka teret nyert a megnyíló bányákban, kisüzemekben is. A kéményseprőknél is jól jött, hogy soványak voltak. Különösen a tessini gyerekeket vitték-küldték le kéményseprőmesterek segédjeként 7-8 évesen Észak-Olaszországba. Saját szlengjük volt, a taróm di rüsca, amit csak a kéményseprőbrigádok értettek. A legszegényebb tessini családok még az 1950-es években is éltek ezzel a gyakorlattal, és csak az olasz fűtési rendszerek fejlődése, illetve az alpesi családok állami szociális segítése számolta fel a fiúk kényszerű Spazzacamini-sorsát.

Tessinhez hasonlóan szegény volt Kelet-Svájc, Appenzell is. (ahol máig legális a kutyavágás/evés saját felhasználásra) Az ottani gyerekek Schwabenkindként gyalog jártak át Felső-Svábföldre megélhetésért - hisz általában több gyerek született, mint amennyit a szülők el tudtak tartani. A svábok aztán a szegény svájci gyerekeket a háztartásban, gazdaságban alkalmazták, általában ősztől tavaszig, így a svájci szülőknek kevesebb szájat kellett etetni a szűkös télen, és a májusi tehénhajtásra talán a gyerekeik is visszatértek hozzájuk dolgozni. Segítség volt továbbá a szülőknek, hogy egy szezonra a sváb munkaadónak két rend ruhát és cipőt kellett adnia a munkásként felvett gyereknek - ezt a szülő nem tudta volna megfizetni. A bajor gyári törvények és munkajogi előrelépések viszont semmilyen védelmet nem nyújtottak a gazdasági cselédként dolgozó svájci kiskorúaknak.

A svájci selyemipar manufaktúrái a 16. századtól léteztek, és sok gyereket alkalmaztak. Az ipari forradalom a textilipart itt is átalakította, de a bentlakásos gyárakban dolgozó munkásgyerekek éjszakai műszakja továbbra is kemény volt:

18:30-19:30 - kelés, ima, "reggeli"

19:30-07:00 - munka a fonodában

07:00-10:00 - reggeli, utána iskolai oktatás

10:00 - "vacsora", esti ima, fekvés

Napi átlag 12 óra, heti 6 nap munka, 1 nap szabad, hetente változó nappali-éjszakás munkarend. Az alapbér pont az étkezési és szállásköltséget fedezte. A lakosság idővel inkább rabszolgatartóként tekintett a gyerekeket így dolgoztató gyárosokra, és ez sokukat a bentlakásos "nevelő-foglalkoztató-intézetek" bezárására kényszerített.

A svájci konzervatívok az ingyenes, kötelező oktatást ellenezték - erre céloz a fenti karikatúra is. A parasztság képzése veszélyt jelentett a gazdasági munkák elvégzésére - és milyen igazuk volt. Én se villázok disznószart vagy kötözök szőlőt már...

Schweiz - Suisse - Switzerland

St. Moritz 1839 m/6033 ft.

Forest (No. 251)