#sajt

Fogalmam nincs hogy került oda, befogadtuk mert... lerobbant a kocsija, eltévedt, nem tudom, csak azt, hogy ott volt a házban, talán nagyanyámék háza volt, szegényes, vidékies volt az egész, az Orbán meg pufimellényben és gumicsizmában üldögélt a hokedlin. Mondtam neki, hogy megkínálnám, de mi éppen őmiatta elég csórók vagyunk, szóval nekünk nem futja flancra, de van egy kis maradék töltöttkáposzta, abból kaphat. És éreztem magamban a feszítő dühöt, hogy most aztán jól megmondom neki a magamét, de nem futotta, csak ilyen udvariatlan pikírtkedésre. És akkor Logan (nem tudom mit keresett ebben az álomban) rámszólt, hogy ne legyek ennyire udvariatlan a vendéggel. Majd megpukkadtam mérgemben. Odaült OV mellé a másik hokedlire és béna volt az egész helyzet, úgy éreztem magam, mint valami neveletlen, pukkancs vidéki asszonyság, akire rá kell szólni, mert nem tudja hol a helye, de amúgy is csak az ostobaságok jönnek belőle. Kinyitottam a hűtőszekrényt (volt rajta terítő! A rojtos sarka természetesen rálógott a hűtőajtóra.) és soroltam, hogy van tejföl meg van egy kis sajt, ha kér rá, de csak ilyen olcsó trapista, mert nekünk nincs pénzünk másra... OV meg fanylagot, hogy az neki nem kell. Nade kenyér az nincs, elszaladok kenyérért! Átmentem a ház másik felére, ami teljesen romos volt, de voltak benne otthagyott bútorok, állt benne egy politúros szekrény is, ami tele volt csomagolt kenyérrel. (mellette könyvek és hanglemezek) Mint valami háborús biztonsági tartalék. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy pont kenyér, az nem áll el, de mindegy, a tartalék az tartalék. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Logan milyen kellemetlen helyzetbe hozott, úgyhogy nem mentem vissza a kenyérrel, hanem fölmásztam a padlásra. De amúgy az egész romos ház, a szagok, az életveszélyes létra, a talpam alatt recsegő lehullott vakolat meg hulladék, olyan valóságszerű volt. Csak az járt a fejemben, hogy ez nekem ismerős. Hogy aztán mi lett, arra nem emlékszem. :(