#quevaucamps

Kicsit elmaradtam a hétvégi poszttal, de rengeteg minden volt a héten, végre elkezdtünk forgatni, plusz kreatív projektem volt, meg aludtam is... =) Most végre rászántam magam a dologra.

Szóval a hétvégén aféle "Nyílt hétvége" volt itt a Beloeil-környéki falukban, ami azt jelenti, hogy minden mesterember, hagyományörző kör (legyen az tánccsoport vagy múzeum) és egyébként bármi érdekes, ami az év többi napján ügyesen elrejtőzik a téglázott házak között kinyitja kapuit, a dolgozók, mesterek körbevezetik a látogatókat, lehet vásárolni a termékeikből, stb. Szóval tiszta jó az egész! =D Ugye az alap, hogy a csokoládéboltba elmentünk, de előtte irány a történelmi csoport középkori mini-vására..! Mert miért ne? =)

Csokiszökőkúúúúút!!!!!

A világ legkegyetlenebb gyönyöre..... Mondták, hogy szerelmes leszek Belgiumban, de valamiért fiúkat emlegettek. Micsoda amatőrök.. =D

Ez a remek kép az anno vasútállomásként működő Musée de la bonneterie-t ábrázoja, ami magyarul ilyen kötöttárú (kötés, horgolás, csipke...) múzeumot jelent, ugyanis régen Quevaucamps-ban több, mint 50 üzem volt. A csere-papám családjában is sokan végezték ezt a munkák, még bizonyítékot találtunk rá:

Ezek a gépek amúgy milliókat érnek, úgy, hogy mindenközben már alig akadnak, akik esetleg be tudnák indítani...

A következő állomás egy kitárkészítő műhely volt. A csávónak volt pár megjegyzése a hegedistákra, azért elképesztő hangszereket csinál. Ha valaha sikerül végre nekiállnom rendesen a gitározásnak, és nem csak ezt a minimál akkordjátékot művelem majd, egy olyan gitárt szeretnék, mint a középen lévő...

Csak szerintem piszok gyönyörűek?

Utána a stambruges-i boszorkányokhoz mentünk.

Tudnotok kell, hogy a belgák imándnak beöltözni, a boszorkányoknak, óriásoknak és ilyesmiknek, meg nagy kultusza van, úgyhogy ahol van egy-egy ilyen csoport, ott nagyon komolyan veszik a hagyományokat, Stambruges-ben is van egy-kettő.

A boszorkányok kizárólak férfiak, de kvázi nőnek vannak ugye öltözve és olyankor magas hangon beszélnek. A maszkja mindegyiküknek egyedi, bőr és általában az egész jelmez tisza öko. =D

Fapapucs! Az utolsó készítő Antwerpenben él, és 77 körül jár, a fia pedig nem nagyon hajlik a családi meseterség folytatására, úgyhogy most egész Belgium retteg.

Minden boszorkánynak saját seprűje van, egy-egy stambruges-i fafajtából.

=D Belga papám

Aztán a cukrász üzletet támadtuk le.. =)

Rengeteg ilyen mini-előétel is volt. Végigkóstoltuk. No comment..... =)

Evészet után ivászat! A nemrég indult helyi sörfőzőbe is ellátogattunk.

...volt kóstolás is...

=D Belga mamám

Másnap az eolien-parkot néztük meg, vagyis ezeket a szélerőműveket. Érdekesség, hogy Belgiumban van a világ legnagyobb ilyen erőműve, bár az nem a szomszédunkban... =)

Bentről..

Napsütésre jégeső

Sajnos a jégzuhatag után nem akarták röptetni ezt a kis aranyost....

...csak ezt a hőlégballont, amit a lelkes flamand család hosszú kínlódás után felgyújtott. Sajnáltam őket, mert tényleg marha nehéz volt, fújt a szél, és ennek ellenére embertelenül motiváltak voltak. Legszívesebben kiabáltam volna a nőnek, hogy 'Trekken!', egyrészt mert tényleg meghúzhatta volna azt a kötelet, másrészt, mert ez azon kevés holland szavak közé tartozik amit ismerek.

Az utolsó állomás a kolbászkészítő volt. Egy csomó variációt készítettek, még az előző nap kóstolt sörrel is ízesítettek, meglepően jó volt. =)

Azt hiszem akkor vagyok a legboldogabb, mikor nem kell utazgatnom, vagy bármi különlegest csinálnom, hogy jól érezzem magam, mikor a belga hétköznapok kielégítik minden igényemet. A héten már az is elég volt hogy kisütött a nap, a lányokkal nevettünk és beszélgettünk, és annak ellenére, hogy egyre többször jön fel a beszélgetések alatt, hogy már csak három hónapig vagyok itt, ez egyenlőre inkább gyakorol ránk pozitív hatást, mint negatívat. Vinciane és Aurore eldöntötték, hogy örökbe fogadnak, Margaux már beosztást készít jövőre, hogy melyik hónapban kinél lakhatok majd, Alice és Virginie pedig csak spontán ölelgetnek... Azt hiszem eddig azért is nem éreztem magamat annyira a beilleszkedve, mert fogalmam se volt, hogy mit tudtam hozzáadni az életükhöz, amit hiányolnának a jövőben, de úgy tűnik valamit mégiscsak sikerült, mert édesebbek mint valaha! =)

De kezdjük inkább a múlt héttel. Hétfőn volt Aurore szülinapja, amit kedden ünnepeltek otthon, úgyhogy meghívott hozzájuk vacsorára. Ez már csak azért is jelentett nekem sokat, mert a családjával egy kommunában (nem tudom, hogy magyarul ez-e a megfelelő szó..) laknak más családokkal, random külföldiekkel, vagy eredetileg magányos belgákkal, és saját elmondása szerint nem szereti embereknek megmutatni. Én nagyon élveztem a dolgot, mindeki nagyon kedves volt, családias hangulat, maga a hely, a kert hatalmas volt, plusz a hangár, ahol a boltot üzemeltetik. És volt trambulin is!!! Azt hiszem vagy két éve nem ugráltam rendes, nagy trambulinon, szuper volt! (A vidám 5 éves felébredt bennem... =D) A vacsora utáni közös mosogatástól meg totál unokatábor/nomád-feelingem lett..

A héten semmit különösen izgalmas nem történt. Kivéve, hogy full-bonheur -ben úszom (értsd: teljes boldogság) a fent említett hétköznapi apróságok miatt. Délutánonként Emilie-ék át szoktak jönni és mivel mostanában sokszor kímélt meg minket az időjárás egy jó kis esőtől, magyarul még a nap is sütött(!), Emiliennal rengeteget bújócskáztunk a kertben. Ami még úgy is viszonylag élvezetes, hogy mindig ugyanoda bújik, mindig látom, hol van, valamint állandóan les a kis gazfickó.. =D Ezen kívül megkaptuk a kamerát Liège-ből és jövő hét szerdán egésznapos forgatást csinálunk. Egy teljes nap kékfestőben! Mindenki álma! Múlt héten fotókat készítettünk a jelmezekről, de mivel az enyémet 3O percbe került megtalálni, valamint marha nehéz le- és felvenni, óra végén nem volt időm átöltözni, így az utána lévő két órát teljes néptáncos felszerelésben ültem végig, tényleg már csak a szalag hiányzott a hajamból, de azt csak jövő héten kapom meg.. =) Ami még ennél is jobb, hogy ebbe kellett hazamennem. A sulitól a buszig tartó úton minden ember szégyentelenül megbámult. Szerintem ha anyaszült meztelenül sétáltam volna végig Péruwelz utcáin, akkor is kevesebben néznek meg, mint így! Mindenesetre megvan a kamera, a mikrofon, minden és pénteken már el is szórakoztunk velük, a tanárnőnél jobban senki sem élvezte.. =D

Ez a cím most jól esett, már nagyon rég írtam ilyen jó hosszút.

A csereszüleim épp most mennek el. Én meg itthon maradok egyedül (mert a csere-bátyám sincs itthon) egy nagy adag mérhetetlenül finom kajával. Na ez kihívás hölgyeim és uraim! Főleg, mivel a hideggel/esővel visszatért a "jómagyar" étvágyam is. Igaz, hogy futni is járok, már amikor nem maradok mégis itthon arra hívatkozva (magamnak), hogy nem gépezek, majd a babákkal segítek a csere-mamámnak. Aha.. Lassan megtanulhatnám, hogy ne dőljek be a saját indokaimnak. Amúgy mostanában igenis segítek a gyerkőcök körül, franciául olvasok nekik ("Ez egy madár. Látod? Gyere, számoljuk meg a madarakat! Egy.. Nem, nem kettővel kezdünk. Egy... Kettő... Három..."), meg próbálom megfejteni a nyelvet, amit beszélnek (ironikus módon ez nem a francia).

A családom szuper! Mind a kettő. =D De most a belgára gondolok. Többek között életemben először van egy hely, ahol szinte mindig én nyerek a társasokban. Otthon ez lehetetlen, hála szerencsevadász öcsémnek. Krhm... De a napok nyugodtan és vidáman tellnek itt Quevaucamps-ban, a hétvége közeledtével pedig egy csomószor már ők kérdezik, meg, hogy akkor hova utazom ezúttal. Most konkrétan sehova se fogok, max a csere-nővérem elvisz az uszodába, mert senki nem lesz itthon és legalább mozgok valamit, hála az égnek.

A suliban még mindig számolom az órákat a nap végéig, de szerintem ezzel a többiek is így vannak, mert mindenki hulla fáradt, pedig ez még csak a második hét. Ennek ellenére ezzel a lehangoló időjárással ember nem vetheti a szemünkre a dolgot. 3fok és eső... Csere-papám fogalmazta meg azt az aranyköpést, miszerint Belgiumban naponta egyszer esik... O-24ig. És ez úgy ahogy van igaz.

Mindenesetre mindig van valami, ami feldobja a napomat. Hétfőn hittan volt, ami amúgy elég borzasztó (abortusz, de valójában nem is beszélünk róla..), de általában végigröhögjük az egészet, plusz ezúttal életemben először hozzá tudtam járulni a csoportmunkához is (nem csak támogató bólogatással és a vezetéknevem lebetűzésével). Amúgy vajon honnan ismerem az abortusz különböző fajtáit? Mert, hogy erről együttéléstanon nem volt szó, az tuti.. (mármint a konkrét technikáról nem) Mindegy. Kedden dupla tesink volt a lányokkal, ami mindig, hát, fogalmazzunk úgy, hogy rendkívül vidám. Ebben a félévben már nem "esőbenfutás" a program, hanem valami fair play alapú játék, egy szivacskockát kel ledobni egy oszlopról egy hatalmas gumilabdával. Maga a koncepció gyengének tűnik, de marha vicces és iszonyat fárasztó egyszerre. Viszon ehhez a csodához terem kell, ezért visszatértünk a templom-terembe, most már fotóm is van róla, íme:

A szerda a legjobb nap. Rövid és a kedvenc óráim vannak végig: francia+ (újabban külön nyelvtant tanulok), művtöri (az eddigi helyettesítő tanárnő elment, amit nagyon sajnálok, mert nagyon jófej volt, de az új-régi madame is az, úgyhogy nem jártunk rosszul), angol (oké, tény, hogy gyakran felhúzom magam rajta, de akkor is örökre ez az óra marad a béke szigete a francia óceán közepén.. úú, ezt a metaforát), etude (magyarul lyukasóra. tehát irány Középfölde!=D) és végül színjátszó. Ezt bővebben kifejteném, mert fontos. Szóval készítjük ezt a kisfilmet, egy pályázatra, aminek a díjkiosztója két nappal a hazainduláom előtt van (az utolsó napomon bizonyítványosztás lesz. Annyira örülök, hogy épp befejeződik a suli, mielőtt elindulok!). A címe Anna à l'école des merveilles, ami röviden annyit tesz, hogy Anna a csodák iskolájában és egy Alíz, Csodaországban feldolgozás, a mi kis életünkre adoptálva, thriller köntösben. Ez a nagyon precíz leírása a projektnek. Szerdán story board készítés volt, minden kameraállást illusztráltunk egy fotóval, úgyhogy most egy csomó "fölösleges" kép van rólam a madame gépén. Aki amúgy nagyon formában van a héten, viccesebb, mint valaha. AKG után hiányolom a kreativitást a suliból, meg a tanárokból, de a színjátszó tanárom abszolút kedvenc. Ma ebédszünetben összepakoltuk a maradék cuccot a chapelle-ben, ami a karácsoni műsorról maradt, lehet, hogy ez volt az utolsó, alkalom, hogy ott voltam és egy röpke pillanatig átéreztem, hogy milyen lesz elmenni innen. Holnap lesz 5 hónapja, hogy itt vagyok, az idő iszonyat gyorsan tellik... Művtörin jelmezteket terveztünk a filmhez. Már decemberben közölték velem a lányok, hogy magyar nemzeti cuccban kell lennem, utoljára alsó tagozatban volt rajtam ilyesmi, úgyhogy előre félek.. =D

Mikor hazaértem több levél is várt itthon. Egyrészt a márciusi párizsi útról írt a YFU. Nem a programot, vagy infót vagy ilyesmit... a szabályokat. Megérkezett a második képeslap Aurore-tól, ez az, amit Indiában adott fel, valamint kaptam egy szuper levelet Kingától és Maripjertől is, holnap el is kezdem húzogatni a kis cetliket... =) A képen van még egy csomag, ami korábban érkezett a héten. Megegyszer köszi Dodóm, szuper vagy!!!

A szülinap után nem akartam egy héten belül kétszer kimozdítani a csere-papámat, hogy megint az éjszaka közepén kelljen összeszednie valahol, ezért velük Szilvesztereztem. Ilyenkor amúgy is mindig komplikált a szervezkedés, ezért is nem szeretem a Szilvesztert. Mindenesetre 5 órán keresztül vacsoráztunk (Franciaországból hoztunk kaját) elképesztően finom volt! A decemberi betegség alatt leadott kilókat tehát gyorsan visszaszedtem...

A maradék pár napban megpróbáltam minél többet "semmittenni", ami remekül sikerült. Egyik este elmentünk Monsba a családdal, megnézni a Hobbit 2-t. Hát ha az elsőnek még volt is köze a könyhöz ez a legutóbbi... N'importe quoi....... De mint film, azért élvezetes volt, bár a 3D három órán át nem valami jó az ember szemének, fájt is a fejem a végén rendesen. Ráadásul megkóstoltam az édes pop corn-t. Hát nem lesz kedvenc, de el lehet eszegetni. Szerencsére nem mindig volt olyan piszok édes, mint ahogy emlékeztem, de azért még így is ropogott a cukorréteg a fogam alatt.

Szombaton még elmentem Brüsszelbe Trine-vel. Moziba mentünk (ismét), meg a Karácsonyi Vásár leáldozó fényeit csodáltuk, igazán élvezetes volt. =) Ki-"keletilánykodtuk" magunkat, nem tudom, hányan tudják, hogy ez mivel jár, de talán nem is baj, mindenesetre nagyon jó volt. =D

Éééés suli. A hét eleje unalmasabb volt, mint amire számítottam, de valószínűleg a decemberi zsongás az ünnepeknek szólt, most viszont mindenki a vizsgaeredményekről beszélt, még a szünet se nagyon jött szóba. Aztán szépen lassan minden visszaállt a rendes kerékvágásba, jöttek a hétköznapok apró örömei:... Jade szerdán sütit sütött nekünk, ami még ha nem is nagyon sikerült, azért mindenesetre viszonylag finom volt és nagyon aranyos tőle =D, jó volt megint "pletykálni" szünetben Vincian-nel, Alice-szal és Aurore-ral, aki most jött haza Indiából és pénteken a posta meghozta a képeslapomat is:

Szombaton Flandriában voltam, Antwerpenben, ami szép és jó, kivéve, hogy kb semmit nem láttam a városból, mert a két észt lánnyal, Trine-vel és Laura-val mentem, ráadásul most vannak a téli kiárusítások, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy mind a 7 órát végigvásároljuk. Otthon ezt úgy élném meg, mintha egy rendkívül színes és kreatív kínzókamrába zártak volna, de itt érdekes módon még élveztem is a dolgot.. Lehet, hogy a társaság teszi, majd ha hazamegyek, kiderül.

Ma új hét kezdődött, még mindig utálok korán kelni, de kezdek visszarázódni a hétköznapokba és már nincs is olyan hideg, 5fok körül volt ma, ami ha belegondolunk, teljesen emberbarát. Még a nap is sütött!!! Ilyet én még nyáron se láttam!

Most teljesen össze-vissza írtam, úgyhogy nyilván egy csomó minden kimaradt, stb, de kishúgomtól különleges kérés volt, hogy minél hamarabb írjak. =) Ezer puszi!

Úgy imádják, ha fotókat rakok ki róluk... =)

Abból már mindenkinek marhára elege lehet, hogy itt számolgatom a hónapokat, Facebookon meg pláne, de azt hiszem inkább csak újra és újra rádöbbenek, hogy hogy repül az idő... A legutóbbi posztban ezt ki is fejtettem, de már csak kb 6,5 hónapot töltök itt és bár egy örökkévalóságnak tűnik, mióta nem láttam az én drága tesóimat, vagy mióta utoljára utaztam egy BKV-buszon (apropó, mi az, hogy elemegyek, ezek meg suttyomban megszüntetik a 86ost?!), ennek ellenére ijesztő belegondolni, hogy még mennyi mindent szeretnék látni/csinálni itt, és hogy erre már csak ilyen "kevés" idő maradt..

A hétvégén voltam magyar barátoknál Brüsszelben és "betekintést nyerhettem a brüsszeli magyar társadalom rejtett köreibe". Bár ők régebb óta élnek itt, mint én, az életvitelük szinte teljesen magyar. Legalábbis nekem óriási különbségek tűntek fel, így kicsit furcsa is volt hazajönni Quevaucampsba. Mindenesetre szereztek nekem tejfölt a sarki lengyel boltból, amit én lehetetlennek hittem, úgyhogy boldogságom leírhatatlan. =D (Családi vonás/örökség, hogy tejfölfüggő vagyok..) Valamint megkaptam a karácsonyi csomagomat, amit aktívan nem bontok ki, bár vannak benne előrendelt dolgok, mint kötőtű (úgy döntöttem végre megtanulok, mert itt marha jól jönnek a kötött dolgok), a tavalyi Trupp-darab felvétele (mert mérhetetlenül hiányzik minden, ami AKG) és 6 csomag sós mikrózható popcorn: mert itt mindent cukroznak!!! Ez az a pont, ahol mérhetetlenül dühös vagyok a belgákra, mert oké, ne legyen magyar kajájuk (egész Belgiumban nincs egy darab magyar étterem/bolt/kávézó: semmi!), de az, hogy a teljesen internacionális popcornt, ami alapvetően sózott, csak a saját "eltorzult" agyoncukrozott verziójukban képesek árulni, még a moziban is (igen, tegnap leteszteltem!), ez már végképp mindennek a teteje! Amúgy Brüsszelben lehet kapni, a magyar barátainknak is volt, de bezzeg itt, ugye nincs, úgyhogy a brüsszeli coráig kell majd minden egyes alkalommal elmennem, ha popcornt akarok enni.

De elég a belga szokások "gyalázásából", mert tegnap szuper napom volt. Először átestem egy 4 órás matekvizsgán, amin szerintem átmentem, aztán lehet, hogy nem..., mindenesetre a többiek teljesen ki voltak kelve önmagukból, hogy vége a vizsgáknak, ezért jóbelga-módra elmentünk a legközelebbi friterie-be (értsd: sültkrumplizó, igen, ismétlem, belga kultúra) és megebédeltünk. Hát nem könnyítették meg a dolgomat (ha pletykálnak, még a szokásosnál is gyorsabban beszélnek), de 7O%ot értettem, a többit meg kitaláltam.. =) Utána Aurore-ral elmentünk Tournai-be moziba, hogy végre valahára megnézzük a Hunger Games : Catching Fire-t, ami  a legtöbb magyar cserediáknak az első helyi mozis élménye, nekem is ez volt. Csak véleményem szerint két óra túl rövid volt belőle.. =) Szegény Aurore-t meg végig stresszeltem, hogy hú, majd mi lesz a végén, csakazértse mondok semmit, mert ő nemolvasta a könyveket. Az az érzésem, hogy most majd el fogja... =D

Az elmúlt hetek békésen teltek. Már több mint három hete különböző betegségeim vannak, amire kismillió gyógyszert szedek, étvágyam nagyon nincs, amivel a család nem tud megbarátkozni, miközben én szépen adom le az ősszel felszedett exchange weight-et (cserediák túlsúly). Szerencsére én nem szedtem fel sokat, de most ez is eltűnedezni látszik, aminek örülök, mert mióta beteg lettem nem volt energiám eljárni futni. A tehenek biztos nagyon hiányolnak... Jelenleg náthás vagyok, ami a) szörnyű b) remek, mert tudom, hogy gyógyítsam meg magam. És persze ezalatt a vizsgák. A nagy részére nem igazán készültem, mert nem nagyon tudtam, de szerintem lesz vagy 3-4 amin átmegyek, ami a vallon YFU szerint már tuti siker. Ezen kívül készültem a Karácsonyra, ma érkezett a hír, hogy az AKGsok már meg is kapták az ajándékaikat, a család meg várjon a sorára, majd a fa alatt... =D