#okostelefon

Vadonatúj Google Tensor G5 chippel, zinta azonos dizájnnal, helyenként kis csiszolgatással, rengeteg AI funkcióval, ígéretes kamerával és végre egy már régóta hiányzó, főként töltést érintő újdonsággal debutáltak a Pixel 10-esek, név szerint Pixel 10, Pixel 10 Pro és Pixel 10 Pro XL.

Az alapmodellnél immárom három hátlapi kamerát kapunk, az új teleobjektív és a hozzá tartozó érzékelő 10-szeres optikai nagyítást és a Nagy felbontású zoom (Super Res Zoom) által kínált, akár 20-szoros, mesterséges intelligencia segítségével feljavított digitális zoomot kínál.

A Pixel 10 szatinált fémkerettel és csiszolt üveg hátlappal rendelkezik és négy színben lesz kapható: obszidián, fagy, indigó és citromfű. A 6,3 hüvelykes Actua kijelző 3000 nit-es fényerőt ígér amihez a gyártó szerint fejlett hangzás és  kivételes basszus társul a teljeskörű multimédiás élményhez.is, így a kedvenc műsorok nemcsak jobban néznek ki, hanem jobban is szólnak. 

A Pixel 10 Pro  egy fokkal tovább lépett ezen és Super Actua kiejlzőt, valamint a Google megfogalmazása szerint “az eddigi legjobb három hátlapi kamerát tartalmazó kamerarendszerünket” kapjuk a Pro szériában meg – ami az első adatok szerint hardveresen sokban hasonlít a korábbi, 9 Pro sorozattal, némi finomhangolással és rengeteg szoftveres extrával megspékelve, ami nem annyira meglepő, a gyártó mindig is hires volt arról, hogy jól optimalizált képalkotó algoritmussal tartsa készülékeit a fotós élmezőnyben. A konkurenseknél már látott AI alapú zoom már itt is megjelenik, de az alapmodellel ellentétben a Pro páros akár százszoros nagyításra is képes.

A “professzionális” címkét kapott készülékek két méretben érhetőek el: a Pixel 10 Pro 6,3 hüvelykes, a Pixel 10 Pro XL 6,8 hüvelykes képátlót kapott, a színválaszték fantázianevei pedig obszidián, porcelán, holdkő szürke és jádezöld. 

A hardveres alap mindhárom készülékben azonos, idén is Tensor chipet kapunk szám szerint a G5-öt, mely azonban már nem a Samsung, hanem a TSMC műhelyéből származik, a Pixel 10 rendszermemóriából 12, a Pro modellek  16 gigabájtot-ot kaptak. A Tensor teljesítményét a hétköznapokban majd a tesztek során meglátjuk, a háttértár opciókért viszont jár az elmarasztalás a Google számára, 128 gigabájt ugyanis az induló kiszerelés a Pixel 10 és 10 Pro modelleknél, egyedül az XL variáns kapott 256-os tárolót kezdésként.

Akkumulátor kapacitás terén sorban 4970, 4870 és 5200 mAh-ás telepeket rejtenek a hátlapok, a gyorstöltés terén azonban idén is lemaradásban van a gyártó, a 30 és 45 wattos sebességre ma már nem is igazán aggatnánk rá a “gyors” jelzőt. Amiben viszont androidos vonalon mindenképp előre léptek és beelőzték a konkurenciát (egy kivétellel), az a vezeték nélküli töltés és egész pontosan a Qi2 szabványt egyedül cask a HMD Skyline tudta felmutatni, szóval jár a vállonveregtés a Google-nek és az elmarasztalás a többieknek, a Qi2 ugyanis nem csak, hogy szabványosított gyorsabb vezeték nélküli töltést (15 watt), de az Apple Magsafe megoldásához hasonlóan mágneses hátlapi rögzítést is kínál, csak épp itt Pixelsnap névre hallgat.

Ezzel pedig tonnányi új és érdekes kiegészítő előtt nyílik meg az ajtó a Pixel tulajok előtt, beleértve egyébként a konkurens Apple okostelefonjaihoz gyártott tartozékokat is. Mindezek mellé a Pixel 10 Pro XL egy picit tovább is ment ezen a területen, a nagyobb készülékházba ugyanis rögtön a vezeték nélküli töltési szabvány 2.2-es verziója került, azaz itt már 25 wattal tudjuk etetni a készüléket kábelmentesen.

Huawei Mate XT és Mate X6 a magyarországi bemutatón

Bár a magyarországi sajteseményen - melyen a gyártó tavaszi új hardvereit jelentették be a magyar piac számára - még azt az információt kaptuk, hogy az esemény során megtapogatható Mate XT-re olyan nagy a kereslet a kínai piacon, hogy az extrém gyártási kapacitásokat igénylő okostelefonból nem is tudnak eleget piacra dobni. Úgy tűnik azonban, hogy valami mégiscsak kikerülhet a nemzetközi piacra, mert a Huawei február 18-án Kuala Lumpurban, Malajziában tart egy "Innovatív Termékbemutató" eseményt, melynek beharangozója során a fókuszban a Mate széria és annak emlgetett háromfelé hajtogatható csúcspéldánya állt.

A Huawei egyelőre nem közölt részleteket a készülék globális elérhetőségéről és áráról sem, így ezekre az információkra a február 18-i eseményig várnunk kell, azonban a nemzetközi sajtó szerint szinte biztos, hogy a Mate XT valamilyen formában Kínán kívül is hivatalosan elérhetővé válik.

A listában találunk itt olyan patinás neveket, mint a Sony vagy a Motorola, de a Nothing is pár éve már jelen van a piacon, a Google pedig egyet jelent az Androiddal, csupán idehaza eddig kicsit nehézkesebb volt beszerezni a hivatalos garanciával ellátott Pixel okostelefonokat. Ám mivel ez idén nyáron megváltozott, végre joggal vethettük össze a Pixel 8a-t a Nothing Phone 2a Plus-szal, a Motorola Edge 50 Neoval és a Sony Xperia 10 VI-os modelljével.

Dizájn és külsőségek: Külcsínre a Sony vette legegyszerűbbre a formát: egy szimpla téglatest, mely tesztalaanyunk esetében visszafogott pasztell lila színű és amelyből még a kamerák sem igazán emelkednek ki, viszont a 21:9-es képarányú, 6,1 colos kijelző háborítatlan, nincs belógó szelfi modul és az emiatt vastagabb kávák sem zavaróak.

Érdekes módon a Pixel 8a azonos méretű kijelzőjét övező fekete sáv sokkal feltűnőbb, pedig itt sem számít kifejezetten hangsúlyosnak a keret. A Googel telefonja egyébként szolidan viszi tovább a tavalyi csúcsmodellek dizájnelemeit, a kamerákat övező szürke kiemelkedő sáv a fehér hátlapon ugyan szükségtelenül ormótlannak hathat, azonban eléggé figyelemfelkeltő is ahhoz, hogy az átlag szemlélőnek kitűnjön a tömegből, tehát mondhatni stílusos, de visszafogott.

Nem úgy, mint a Motorola és a Nothing, előbbi a francia Pantone intézettel együttműködve rikító színekbe és az ahhoz teljesen illeszkedő tokba öltözött, a Nothingnál pedig már régóta eldobták a formatervezők a józan eszüket és az alapvetően szögletes élekkel operáló készülék a kamu átlátszó hátlapjával és az alatta húzódó “hamis szalagkábel” dizájnelemeivel nem újdonság, a Plus modell ezüstös szürkéjének köszönhetően azonban ez a dizájn még sosem nézett ki ennyire jól.

Ergonómiáról összességében elmondható, hogy mindegyik készüléket kényelmes kézben tartani és hosszabb ideig használni, de a sorrendben talán a Sony a “legkezesebb”, mögötte a rangsorban a tenyérbesimuló Pixel, míg a Motorola a 6,4 a Nothing pedgi a maga 6,7 colos kijelzője miatt sem annyira kezes.

Adatkapcsolat: Természetesen mindegyik készülék 5G képes, a dual-SIM is alap elvárás manapság, azonban fizikailag két kártyát csak a Nothingkezel, a Sony, a Motorola és a Pixel esetében a második kizárólag elektronikus, vagyis eSIM lehet, míg a Nothing ennek kezelésére még mindig képtelen, ami a gyártó nagy hiányossága, míg a Sony az egyetlen memóriakártyával bővíthető készülék a mezőnyben. Ráadásul az Xperia 10 SIM-és memkártya tálcája mindenféle segédeszköz és tű nélkül, pusztán körömmel kivehető az IP68-as védettség mellett is, sokat utazóknak ez egy nagyon kényelmes megoldás lehet.

Hardveres teljesítmény: Ezen a téren a Sony a korosodó Qualcomm Snapdragon 6 Gen 1-es lapkájával hozza a legalacsonyabb számokat a külfönféle szintetikus teljesítmény teszteken, a Motorola és a Nothing egyaránt a MediaTek költséghatékony megoldásaira szavazott, teljesítményben a két központi egység nagyon hasonló, míg a mezőny legerősebbje kétségkívül a Pixel 8a, melynek belsejében a Google által tervezett és 2023-ban még csúcskategóriában hadba fogott Tensor G3-at találjuk. Számoktól és teljesítmény adatoktól függetlenül azonban az általános hasznlat mindegyik készülék esetében jónak mondható, talán a Sony gondolkodik a legtöbbet a napi feladatok során, de alapvetően mindegyik modell jól használható.

Alkalmazások futtatására 8 gigabájt rendszermemória már elvárható a kategóriában, ezt persze mindegyik készülék teljesíti is, kiszereléstől és felártól függően egyik-másik akár 12-vel is rendelhető, de sokkal érdekesebb a tárhely kérdése, melyből a Motorola és a Nothing 256 gigabájtot nyújt, míg a Sony és a Google csak ennek felét, de a japán gyártó legalább a tárhely bővítés lehetőségét meghagyta így előbbinél memóriakártyával, a Pixel 8a esetében pedig a tárhely extra felárával érdemes készülni a sokat fotózóknak és videózóknak.

Szoftver és felhasználói élmény: Kis túlzással mondhatnánk, hogy szoftver terén nüansznyiak a különbségek, a most tesztre fogott valamennyi készülék gyártója a minél letisztultabb és minél kevesebb módosítással tarkítottt androdios kezelőfelületben hisz. Az alapot a Pixel szolgáltatja, hisz ezen a modellen fut AZ Android, ahogy azt a Google elképzeli. Letisztult kezelőfelület pár Google sajátossággal, melyek nagy részét előbb-utóbb minden más gyártó beépítheti saját készülékeibe, frissítéseket és biztonsági támogatást pedig 2031(!) májusáig ígér a keresőóriás.

A Motorola szoftvere a HelloUI, a gyári androidhoz néhány extra widgettel, Motorola-féle szülői felügyelet funkciókkal és pár apró, de nem csak a gyártótól beszerezhető szolgáltatással turbózza fel a gyári kínálatot, egyetlen szoftveres extrát leszámítva, ez pedig az úgynevezett asztali mód: Az Edge 50 Neo a mezőnyben egyedülálló módon vezeték nélküli képmegosztás segítségével asztali PC felületet biztosít.

Ennek köszönhetően egy külső billentyűzet és egér segítségével, vagy akár csak a készülék képernyőjét használva mindkét funkcióhoz  egyfajta mini számítógépet kapunk, de a kivetítést használhatjuk multimédia lejátszóként vagy konzol-szerű játékgépként is, a felület ugyanis indításkor lehetővé teszi, hogy válasszunk ezen felhasználási módok közül és ehhez igaztja  a képernyő tartalmát. Ilyen képességet többnyire csak a drágább okostelefonokban találunk - a Samsung híres DeX felülete például csak a gyártó S szériájában érhető el az Edge 50 Neonál jóval magasabb árszinten.

A Sony puritán szoftverének legnagyobb előnye az egykezes használatra szabott megoldásokban rejlik: A gesztusvezérléssel bárhonnan elérhető értesítési tálca már alap, de a kijelző oldalsó határaihoz rögzíthető lebegő menü nagyon hasznos: Itt testreszabhatóan érhetünk el rendszerkapcsolókat az adatkapcsolathoz, Bluetooth vezérléshez, hotspothoz, kijelző forgatáshoz, gyakorlatilag mindenhez, amihez a fenti tálcán is találhatunk vezérlőt, illetve külön panelt kapott a saját alkalmazásokkal feltölthető lista is. Támogatott a szoftverben az osztott képernyő és a lebegő ablakos mód is, a nyurga képarány mindkettőnek kedvez.

A Nothing szabta át a legjobban az Androidot, a rájuk már indulás óta jellemző monokromatikus kezelőfelület egységes dizájnt, utólag letölthetően pedig bármely átlalunk telepített applikációra kiterjeszthető egységes színsémát ad, az egyedi widgetek egy része hasznos, más részük inkább csak jópofa és jól mutat az uniformizált minialkalmazások közt a kezdőképernyőn. Azt még nem sikerült eldöntenünk, hogy a magyarul csak “Híradós riporter”-nek nevezett widget, melyre kattintva a cég pénzügyi vezetője(!) néha kissé amatőr stílusban, hallhatóan egy irodában ülve felolvassa a napi, érdeklődésünk alapján előre kiválaszott hírkategória újdonságait, zseniális-e vagy csak szimplán bizarr, de mindenképp egyedi megoldás.

Kamera: A Pixel név régóta egyet jelent a prémium fotózási minőséggel, a Google sokszor kevesebb vagy régebbi kamera hardverből is képes volt jobbat kihozni konkurenseinél, a Pixel 8a esetében is elmondható, hogy ezen az árszinten az egyik legjobb, ha nem a legjobb kamerás mobilt kapjuk kézhez, de ez nem jelenti azt, hogy a másik három versenyzőnek szégyenkeznie kéne. A Sony továbbra sem a népszerű színsablonok és AI trükkök bevetésével dolgozik, a színek itt nem lesznek annyira ütősek és “instagram kompatibilisek”, de a főkamera jó vonalélességgel, nagyjából teljesen természetes színekkel dolgozik. Mindegyik versenyző kapott ultraszéles látószögű kamerát is, de autofókuszt egyik esetben sem találunk ezekhez, így makró módról még a középmezőny  ezen részén még le kell mondanunk. A Motorola az egyetlen a tesztmodellek közül, amelyik rendelkezik telefotó lencsével, mellyel jobb portré fotók és 3x-os optikai zoom is elérhető, míg a Nothingnál arra esküsznek, hogy minden kamerát 50 megapixeles maximum felbontással látnak el, amelyekből a rendszer átlagolással 12 megapixeles képeket készít. Szelfik terén is a Pixel a nyerő, a Nothing, a Sony és a Motorola nagyjából azonosan teljesít, (de ez az össz kamerás teljesítményre is elmondható).

Üzemidő: A Sony és a Nothing 5000 mAh-ás akksit kínál, a Pixel 4492, a Motorola pedig 4310 mAh-ás telepet kapott, cserébe még a Moto is bírja egy napig, noha a kis telep mérete itt érződik meg a legjobban. Üzemidőben a Sony a saját optimalizálásával az abszolút bajnok, magasan a mezőny felett teljesít, amiben nyilván a takarékos hardver is sokat segít. Töltésben viszont a japán gyártó és a Pixel hozza a legalacsonyabb teljesítményt,  ezek a készülékek csupán 30 wattal etethetőek, míg a Nothing 50, a Moto 68 wattal veszi fel a gyortsöltést. Ha a vezeték nélküliség fontos, akkor csak a Motorola és a Pixel jöhet számításba.

Ha nyers erőben annyira nem is, de kamerák terén és funkcionalitásban mindenképp előre lépett a CMF új modelljével a Phone 2 Pro-val, mely szerencsére megőrizte az elődnél megismert játékos és egyben moduláris dizájnt.

A Phone 2 Pro legnagyobb újítása a hátoldalon, azon belül is a kamerák terén keresendő. Az előd egy darab 50 megapixeles hátlapi kameráját itt egy trió váltja: Az 50 megapixeles felbontás a fő egységnél maradt, a telefotó modul ugyanezzel a mérettel operál, míg az ultraszéles látószögű harmadik egység 8 megapixellel gazdálkodhat.

Szintén hardveres újdonság, hogy a Nothing Phone 3(a)-val debütált Essential Space fizikai gombja itt is felkerült a készülék oldalélére. Ennek segítségével a fent említett fantázianéven futó AI szolgáltatást tudjuk etetni képernyőképekkel és hangjegyezetekkel, melyekből a fedélzeti mesterséges intelligencia leiratokat és teendő listákat készíthet nekünk.

A teljesítményről a MediaTek Dímensity 7300 Pro központi egység és 8 gigabájt RAM gondoskodik a nyers számítási erő csupán 5-10 százalékos ugrást jelent az első CMF mobilhoz képest, így nem ez lesz az a terület, ami miatt bárki lecserélné az elődöt. A tárhely 128 vagy 256 giganájt lehet, melyet microSD kartyával bővíthetünk. Az 5000 mAh-ás akkumulátor 33 wattal etethető és képes fordított töltésre is, vezeték nélküli töltés továbbra sem opció, ellenben az NFC végre igen, szóval végre lehet érintés nélkül is fizetni a készülékkel.

A 6,77 colos, 120 HZ-es AMOLED kijelzőn a Nothing operációs rendszerének 3.2-es verziója néz vissza ránk, melyert Android 15-re építettek és 3 főverziófrissítést, valamint 6 év biztonsági támogatást ígér hozzá a gyártó.

A cserélhető hátlap most is bővíthető mindenféle támasztékkal, kártyatartóval, csuklópánttal - a felsőbb kategóriájú készülékek mágnesei helyett ezúttal is jóféle csavarokat használhatunk a rögzítéshez - de idén a kamerák tudását is bővíthetjük makró és halszem optikák felhelyezésével, melyeket szintén a Nothingtól tudunk rendelni.

A CMF Phone 2 Pro 250 eurós nemzetközi kezdőárral startol, 128 gigabájtos tárhely esetén, a dupla háttértárért további 30 eurót kérnek. (A magyar árak konkrétan: 99.990 és 109.990 Forint.) Előrendelési akcióban a készülékhez jár egy amúgy nagyjából 20.000 forintos CMF Buds 2 is.