#nosztalgia

Azt, akit sosem fogsz tudni teljesen szeretni. A kapcsolatot, ami véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna.

Érezted.

Ő is érezte.

Benne volt a lehetőség.

De az élet közbeszólt.

Távolság. Időzítés. Félelem. Bizalom.

És sosem láthattad, mi lehetett volna belőle. Így az elméd megírja helyetted a történet többi részét. Elképzeli az összes létező opciót.

Talán ő volt az igazi.

Talán másképp alakult volna.

Talán hagytad, hogy a tökéletes ember kicsússzon a kezedből.

És ezek a talánok jobban kísértenek, mint bármely igazi kapcsolat valaha is, mert egy igazi kapcsolatnak van vége.

De egy befejezetlen?

Örökké él a térben aközött, ami volt, és ami lehetett volna.

És talán ezért nem tudod elengedni.

Nem azért, mert ami volt, annyira tökéletes volt.

Hanem mert sosem tudod bebizonyítani, hogy nem volt az.

Izgultam nagyon. Foleg mert ugye elegge tonkretettek anno… de nyilvan ok erre nem emlekeznek :DD en igen, de elfelejtem. Felnottunk es jofejek lettek (TENYLEG! Birom oket :D! :)) Mindenki menjen osztalytalira, aki sertett az is… EZUTAN el tudtam engedni mindent . Van akirol megtudtam, hogy hasonloan fos gyerekkora volt, mint nekem… szoval, ja. Kiderulnek dolgok, amik rogton mas megvilagitast adnak a dolgoknak. :)

Adjatok eselyt! Engedjetek el a sok szart! :)

Ui.: az is kiderult, hogy en torpe maradtam, mindenki mas magasabb lett😂😂😂

amikor szorongva figyeled az időjárás-előrejelzést és azt látod, hogy a pár napja még beígért csapadék mennyisége / valószínűsége szééép lassan leapad, ahogy közeledünk időben...

It is what it is. (a tragedy)

Jó, hát akkor itt fogunk élni. (csak hát hogyan)

This is fine. (NOT)

Geci para ez az aszály és nemigen lehet csinálni semmit, csak reménykedni. :T "Vissza a vizet a tájba" - de perpill éppen honnan, basszameg. Azt a tavalyi Duna-árhullámot kellett volna jobban megtartani, mert most már teljesen kiszámíthatatlan a csapadékjárás; kapsz egyszerre többhavit és OSZ'BE.

Ma csináltam meg a(z) MMM-felmérést és abszolút, appszolút lehangoló minden. Igazából szerencsém volt, hogy csak a végére támadt fel a szél, de kavarta a port, mint valami Mad Max-filmben. (megj.: egyik filmet sem láttam) Iciri-piciri napraforgók és kukoricák. Bíbic, my beloved, sehol. :( Persze hol is lenne, tocsogók sehol. Meg en bloc mintha minden madárból kevesebb lett volna (persze össze kéne vetni a régebbi évekkel). Hogyan maradnak egyáltalán életben?! Víz csak a kanálisban (ami még csordogál az alján), meg a faluban, ahol épp locsolnak.

Az egyik megfigyelési pontom egy lovastanyánál van és bazmeg, úgy kellett távcsöveznem a zugokat, hogy találjak egy kurva házi verebet. :( "Amíg lószar is van, veréb is van" és mégis mégsem. Alig akartak mutatkozni. Ez mondjuk nem biztos, hogy csak az aszály, hanem és/vagy a biodiverzitás-krízis. És ha már itt tartunk, miért nincs sordély sem?! Jó, érted, miért is akarok ilyen lukszi dolgot, mint sordély, amikor veréb sincs...

Nagyon nehéz végignézni, amikor a dolgok ilyen vigasztalanul állnak és az embernek nincs is kedve terepre menni; de pont hogy ilyenkor kell megráznunk magunkat, mert akkor is kell adatot gyűjteni - sőt, pont akkor értékes! -, amikor extrém körülmények álltak elő. Dokumentálni a pusztulást / ritkulást. Most pont láttam egy MAP-kihívást, hogy menj ki olyan UTM-négyzetekbe madarászni, ahol 2014 óta nincs új fajlista és pont több is közel esik hozzám - fizikailag meg lelkileg is. Az egyik lefedi a régi kedvenc madarászhelyemet, amikor még amott laktunk és fiatal voltam és lelkes. Persze szívesebben madarásznék buja, zöld, tocsogós körülmények között, de... nem kívánságműsor és ez most fontos és meg kell ragadni, amíg újra van lelkesedésem ha már olyan fiatal nem is vagyok.

u.i. közben találtam GIF-et:

Manuel - Nosztalgia

Átlapoztam, volt cikk, amit el is olvastam, mosolyogtam a kis jegyzeteimen, de el kellene engednem az egészet, és kibasznom őket a picsába, hogy ne itt fogják a port, meg a könyveimnek is kéne hely, szóval nem értem, mit érzelgősködöm, eleve már nem is olvasom a Narit cirka 15 éve (max apámnál, bár talán már neki sem jár), de közben hogy feledhetném, hogy 25 éve ez a lap fordított át "fideszesből" liberálissá, meg aztán róluk írtam a szakdolgozatom, náluk jelentek meg az első cikkeim, satöbbi, satöbbi, ráadásul most itt ez a rettenet törvény is, és ott tartok, hogy mostanra képtelen vagyok elhagyni ezt a kurva mondatot tisztességesen.

Alszom rá egyet, aztán reggel úgyis leviszem őket a szelektívbe, meg később sorban a többit is.

Látod,ahogy a szüleid öregszenek,a testvéreid,barátaid elveszítik gyermeki arcukat,szintén felnőnek.

Elveszíted a nagyszüleid,első szerelmeid,és egy kicsit önmagad is.

Néhány ember jön,mások mennek,van aki marad.

A tükörből egészen más valaki néz vissza rád,mint 5-10 éve.

A problémáid egyre nagyobbak,a gyerekkori kedvenc játékod egyre kisebb.