#nosztalgia

Gyaaa erre emlekszem ezen kellett tigrisbukfencrlni

azon gondolkozom,

vajon ő is játszik-e a babahajaiddal,

Izgultam nagyon. Foleg mert ugye elegge tonkretettek anno… de nyilvan ok erre nem emlekeznek :DD en igen, de elfelejtem. Felnottunk es jofejek lettek (TENYLEG! Birom oket :D! :)) Mindenki menjen osztalytalira, aki sertett az is… EZUTAN el tudtam engedni mindent . Van akirol megtudtam, hogy hasonloan fos gyerekkora volt, mint nekem… szoval, ja. Kiderulnek dolgok, amik rogton mas megvilagitast adnak a dolgoknak. :)

Adjatok eselyt! Engedjetek el a sok szart! :)

Ui.: az is kiderult, hogy en torpe maradtam, mindenki mas magasabb lett😂😂😂

Salátaboglárka leves - a néhai erdélyi nagymamám emlékére.

Salátaboglárka leszed (virágzás előtt- pitypangot külön szedtem salátának). Ahonnan én szedtem, tele van borostyánnal, az nem kell bele, mérgező!! Szárastól tépkedtem, nálam gyom. Sokszor leöblíteni. Bent a konyhában levagdaltam a leveleket.

DE. Most ütött meg az elmúlás. Nem az enyémmel küzdök, hanem a szüleimet látom ettől félni, és megdöbbenek befeléfordulásuktól, önzésüktől.

Nemrég meghalt egy régi barátjuk. Ha nem tudom meg más csatornán, simán elhallgatják előlem. Azonnal módosítottam a programomat, amikor anyám nagy meglepetésemre azt mondta, nem mennek a temetésére. Része voltam a nagy, vidám társaságnak, ami összeverődött hetente, mindig másnál, ebben nőttem fel. Akit holnap temetünk, fővárosi lányként került a vidékiek közé, tűrt mindent becsülettel. Nem voltam közel hozzá, de kedveltem.

Szóval, a szüleimnek egyszerűen nincs kedve elmenni. Részvétlenség? Önzés? Félelem? Egy korábbi alkalommal apám kedves cimborájanak vettem halálhírét, és ott is megdöbbentett, hogy apám nem akart a temetésére menni. Kijelentettem, hogy én megyek, erre az utolsó pillanatban meggondolta magát és eljött velem…