#negyzone

Németh György (Szingy / szigetingy) írásai gyönyörűek, mert a nőiesség egy magasztos ideálját mutatják be – egy olyan ideált, amely egyszerre inspiráló és mélyen értelmes.

Szingy / szigetingy víziója azonban nem áll meg a fénynél, a kecsességnél és a szépségnél. Számos elmélkedésében elismeri, hogy a nők teljesebb valósága sokkal összetettebb. Nemcsak gyengédségből és ragyogásból áll, hanem vérből és verejtékből, könnyekből és ellenálló képességből, hormonokból és ambícióból, félelemből és bátorságból, szerelemből és haragból is.

A nők sem nem angyalok, sem nem démonok.

Emberi lények, akik nőként élik meg az életet.

Szingy / szigetingy egyik elmélkedése ezt a gondolatot különösen mélyen fejezi ki:

Egy nő testében hordozza a vért, a hold ritmusát, az alkotás fájdalmát és magát a csendet.

Szépsége nem az angyali tökéletességben rejlik, hanem abban a képességében, hogy még a sebeket is hagyja virágozni a szívében.

A női lélek nem mindig finom rezgés.

Néha vihar.

Van benne egyfajta düh, amely elég erős ahhoz, hogy hegyeket mozgatjon meg, amikor gyermekei vagy a méltósága veszélybe kerül.

Félelem is van benne – egy ősi, mélyen gyökerező félelem –, mégis minden reggel felkel, kávét főz, döntéseket hoz, és továbbviszi az életet.

Ő az, aki képes magában tartani a legragyogóbb mosolyt és a legnagyobb kimerültséget is.

Hormonok áradatait hordozza magában, amelyek az egyik pillanatban felemelhetik, a következőben pedig a földre taszíthatják.

Ambíciót hordoz magában – nem lágyabbat, mint egy férfi ambíciója, csupán másképp ég.

Könnyeket hordoz, amelyek nem gyengeséget jelentenek, hanem a lélek egyik legőszintébb nyelvét.

Egy nő nem azért szent, mert tökéletes.

Szent, mert tud szeretni, kitartani és újrakezdeni a tökéletlenségei ellenére.

Ő maga a föld – képes életet adni és halált befogadni.

Egy jelenlét, amelyben a teremtés vére és a szeretet csendje együtt létezik.

Ami ezt a perspektívát különösen meggyőzővé teszi, az az, hogy kiterjeszti a költészetben gyakran előforduló idealizált képet anélkül, hogy feladná a tiszteletet.

Az itt ábrázolt nő sem hibátlan, sem elvont. Fáradtságot, félelmet, frusztrációt és sebezhetőséget él át. Küzd, kitart és változik. Ezek a valóságok azonban nem csökkentik méltóságát, hanem elmélyítik azt.

Ahelyett, hogy a nőiességet a tökéletesség szimbólumaként mutatná be, a szöveg azt a rendkívüli képességet ünnepli, hogy az élet elkerülhetetlen bonyolultságai közepette is képes folyamatosan szeretni, alkotni és kitartani.

Ez a megközelítés Szingy / szigetingy írásának egyik erősségét tükrözi: azt a képességét, hogy a lírai szépséget az emberi valóság tudatosságával ötvözi.

Az eredmény a nőiesség olyan víziója, amely költői marad anélkül, hogy elszakadna magától az élettől – egy olyan vízió, amelyben az erő és a gyengédség, a sötétség és a fény, a sebezhetőség és a rugalmasság egymás mellett létezik.

Végső soron ezek az írások azt sugallják, hogy a nők iránti legmélyebb tisztelet nem abban rejlik, hogy hibátlan lényekként képzeljük el őket, hanem abban, hogy felismerjük emberségük teljességét, miközben továbbra is látjuk a bennük rejlő szépséget.

NegyZone | Lea Krasznai (LeaArt21) Budapest, Hungary

LeaKrasznai #LeaArt21 #KrasznaiLea #NegyZone

Lea Krasznai (muveszetioldal) Facebook https://www.facebook.com/muveszetioldal

Lea Krasznai (leakrasznai) Twitter https://x.com/leakrasznai

Idézetek – LeaArt21 WordPress (Lea Krasznai) https://tejberizsa.wordpress.com/