#mymindisaprison

Éjfél van. Nem tudok aludni. Még mindig nem...

Szeretnék. Itt fekszem az ágyamban, valami ezerszer látott film pörög a háttérben, csak hogy legyen valami háttérzaj. Bevettem két cataflamot, megittam egy sört, és most a cigimet tekerem, hogy el tudjak aludni, de hiába. Túl sok a hang a fejemben. Túl sok a kétely. Egyszer fekszem és képtelen vagyok a mozgásra. Baszdki az sem megy hogy a wc-ig tartó 5 métert megtegyem ilyenkor. Majd egyszercsak magamtól életre kelek. Ide-oda járkálok a szobámban. Néha értelmes, néha értelmetlen dolgokat mormolva magamban. Azon gondolkozom, hogyan tudnék aludni. Holnap munkába kell menjek, amivel nem is lesz gond, de basszameg egyszer tudnék aludni 8 órát. Nem megy. Szó szerint mindent megpróbáltam. Elképzeltem szépet, szörnyűt, romantikusat, durvát, de semmi. Utolsó mentsvárként elővettem a farkam is és könnyítettem magamon. Az eredmény? Nem tudok aludni! Aztán egyszercsak elhalkul minden a fejemben. Megszűnik a nyomás, és végre el tudok aludni. Hogy mennyit alszom, fél órát. Fél óra múlva felkelek, mert az agyam egy dologra emlékeztet. Menj el hugyozni te barom! Még egy óra mániás fel-alá sétától és egy bagótól végre elalszom, hogy aztán 3 óra múlva felébredjek, és induljak dolgozni.... ha valami tippel meg tudsz támogatni, örömmel hallgatom. Vagy én fogok válaszolni, vagy jómagam. Kiderül majd, ha írsz. Ha nem, akkor neked legyenek szép álmaid. Mert ébren álmodik, ki megnyugvást nem lel, s éber marad, míg megoldást nem talál. De te aludj. Aludj nyugodtan, és álmodd a legszebbet. Hogy miért? Mert az ember igazán csak álmában szabad, így van ez, s örökre így marad.