#mostmilesz

Ha fájnia kell, akkor most fájjon (...). Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

Mekkora hiányt tud maga mögött hagyni egy ember, egy űrt, ami végtelen. Ez az űr megváltoztat, egy ideig biztos, és olyan nehéz ellene tenni, társaságban jól érzed magad, a legjobban, de egyedül, élni sincs kedved. Menekülsz a cigibe, a fiúk törődésébe, de azt az egy dolgot senki nem pótolja neked, ami valójában hiányzik. Kell egy biztos pont, egy elhatározás, hogy minden másként lesz, és eltűnik az űr, újra érzel. Talán a világ egyik legrosszabb dolga az, amikor elveszel, amikor nem tudod már mit akarsz, hogy hogyan lesz tovább, vagy hogy egyáltalán mi lesz holnap, nem érzed sehol biztonságban magad, és senkivel, csak sodródsz, úgy gondolod majd valaki kihúz ebből, de hülyeség, csak mi tudunk segíteni saját magunkon, és nehéz, nagyon, de kell egy biztos pont, ami lehet akár a sport, egy párkapcsolat, tanulás…és igen lehet hogy akkor is üresnek érzed majd magad, de csak egy darabig, aztán azt fogod érezni, hogy a dolgok kezdenek rendbe jönni, és ezzel együtt te is, a hangulatod, közérzeted. Csak akard, és ne menekülj várva arra, hogy majd valaki megoldja helyetted.

Nincs már tápiókapuding a Cake shopban :(