Sep 30, 2018
a hĂ©tvĂ©gĂ©n kivĂĄlĂłan Ă©reztem magam az Ășjabb pajtĂĄsaim tĂĄrsasĂĄgĂĄban Ă©s ettĆl nagyon boldog a kis szĂvem. tenyleg nagyon. azt Ă©reztem, hogy helyem van a tarsasagukban, elfogadnak, Ă©rtĂ©kelnek, nem kell szoronganom, meg aggodnom mit mondok, mit teszek, kivancsiak rĂĄm, vĂĄllalhatom, aki vagyok.Â
a rĂ©gi pajtĂĄsaim körĂ©bĆl mintha hullanĂ©k kifelĂ©, Ă©s Ășgy Ă©rzem, hogy hiĂĄba teszek eröfeszĂtĂ©seket, nem hasznĂĄl, Ă©s kilökĆdöm a körbĆl, Ă©s bezĂĄrul, pedig van köztĂŒk aki mĂĄr vagy 8, de olyan is aki vagy 10 Ă©ve jopajtĂĄsom, Ă©s nemtudom mit tegyek, Ă©s azt is gondolom, hogy nem csak nekem kellene tenni valamit ideĂĄlis esetben.
