#mimika

Ismeritek biztosan azokat az embreket, akik csak néznek amikor beszélsz hozzájuk. Rezzenéstelen arccal figyelnek közben. Nem tudod megmondani, hogy értik-e amit mondasz vagy, hogy egyetértenek vagy ellenzik, nincs semmi mimikájuk, a szemük se rebben. Csak néznek. Borzalmas. Nekem több ilyen ismerősöm is van és azt gyanítom, hogy ez az autizmus vagy a pszchopátia velejárója lehet, mindenképpen a tükörneuronok működésének hiánya. Az ember kellemetlenül érzi magát, mint egy vizsgán, nem tud kapcsolatot teremteni, mintha a falnak beszélne. Amikor nevetnek, az nem árad szét az arcukon, nem gyűrődik ezer ráncba, csak széthúzzák a szájukat, kaccanó hangokat adnak, majd bezár megint. A következő lépésben viszont szétválnak ezek az emberek. Egy részük képes saját belső világából érzelmi dolgokat előbányászni és megmutatni, de az arcán ekkor sem jelennek meg érzelmek, így a történeteik mintha igazak sem lennének. Pedig azok. Vannak érzelmeik és szívesen meg is mutatják, csak az arcuk, a mimikájuk , a testük nem vesz részt a beszélgetésben. A másik részük képtelen érzelmi dolgokat felidézni. Az érzelmi világuk, mint egy szürke hab a nagy sötét semmi felett. Felszínes. Nem tudnak reagálni mert nincs mihez nyúlniuk magukban, hogy tudják mi a „helyes válasz”. Mármint érzelmileg. Amit még megfigyeltem, hogy ezek a robot-emberek, mindig nagyon keményen belekérdeznek a dolgokba. „miért nem tiltod le?” „Miért állsz szóba vele?” „Miért nem dobod ki?” „Miért nem csinálod?” és hasonló kérdések, amik előtt zavarodottan állok. Hiszen az egész addig mesélésem arról szólt, hogy: még nem vagyok rá képes és segíts, támogass meg, hogy képes legyek rá! Mondd azt, hogy értesz, hogy ismered ezt, hogy átérzed a veszteségemet, a fájdalmamat, a félelmet, a fáradtságomat, a magányomat, a menekülésemet, az egész kínlódásomat. Hiszen ismersz, tudod, hogy van hozzá eszem, erőm, csak még nem tudom pontosan hogyan is legyen... Nem egy ilyen ismerősöm van. És még csak azt sem tudom mondani, hogy nem kedvelem őket. Többnyire baromi lényegrelátóak és sallangmentesek, ami szimpatikus, még akkor is, ha van mellette ez a kellemetlenség. És a legtöbbnek van humora is. Csak azt is ilyen rezzenéstelen arccal adják elő, így nem lehet tudni, hogy valódi humor-e vagy csak nekem vicces így, a rezzenéstelen arc miatt. Jobban kedvelem, ha valaki nem csak okos, de azt jól is csomagolja, de ennek hiányáért azért nem kukázok ki embereket. Csak nem annyira jó velük beszélgetni.

Let’s hope that there will be sweets in Chapter 26!

My art "Majomako" at a comic shop "MIMIKA" in Qatar