Szenvedtem, kĂnok között Ă©ltem miattad.
Szerettelek, Ă©s szeretni foglak sajnos mindig de nem a szemĂ©lyed, többĂ© mĂĄr nem hanem az emlĂ©keid, az idĆt amit adtĂĄl nekem.
Mindig mondtad Ă©s Ă©n tudtam hogy mĂĄssal voltĂĄl, de most hogy kapcsolatban Ă©lsz, Ă©rzem igazĂĄn a fĂĄjdalmat, a megcsalĂĄst. Undorodom tĆled, attĂłl aki lettĂ©l.
BĂztam a happyendben mĂ©g sokĂĄig, vĂĄrtam rĂĄd nap mint nap. De most a kĂ©p a fejemben összetört minden remĂ©nyt.
Nem ismerek rĂĄd! RemĂ©lem helyes Ăștat vĂĄlasztottĂĄl mikor rĂĄlĂ©ptĂ©l Ă©s szeret legalĂĄbb fele annyira mint Ă©n szerettelek valaha.
Ăg veled!

















