Mansfeld Péter park
Hirtelen és váratlanul hasított belém,hogy elvesztettem a határt a hazugságaim,az álmaim, és a valóban megtörtént események között. Biztosan így van,különben nem ülnék itt mint egy felhúzós játék,várva,hogy jöjjön valaki aki az igazat mondja rólam. Egyre csak azok a szavak járnak a fejemben: “Amíg emberek között élünk azok vagyunk aminek az emberek látnak minket.”Nem vagyunk többek. Ahogy mások szemlélnek,akár rosszul is,de akkor is azok vagyunk mi. Ez már Kundera átirata,de a lényeg,semmit nem érünk azzal ha magunkba tartjuk az igazat,mert ha mi tudjuk,az semmit nem ér, mert a külvilág megítélésévé válunk,és nem lehetünk többek. Önmagamat keresem,ahogy mindenki,és talán mások jobban ismernek mint én magamat,rájuk kellene hagyatkoznom,de közben alig mondok el bárkinek bármilyen részletet,és egészében csak én látom az életem.
Itt ülök egy szép parkban,ahonnan látom a várost elterülni. Azért vannak Budapesten szép helyek,de főleg ilyenkor szeretem nézni őket,amikor a nap már lemenőben van,és az ég rózsaszín. Szeretnék csak feküdni és nézni örökké ahogy a felhők mozognak az égen. Tökéletesen szemlélteti az idő múlását ahogy a rózsaszín ég átcsap feketébe. Az éjszakai fények pedig mintha meg élesebben üzennék meg,számomra csak a magány maradt. A Mansfeld Péter lépcsőin,szerelmes párok csókolóznak,mindneki kézen fogva,valaki a kutyájával időzik,de senki sincs egyedül. Csak én gondolom hogy ez is a magány helye. Olyan ez mint amikor valaki elviszi a párját mindenfelé,elmennek moziba,elviszi a kedvenc helyére,és végül már minden őrá emlékezteti. Bármerre jár rá gondol, mert élesen feltör benne az emléke,és már nem tud olyan helyre menni,ahol a szerelme lábnyoma ne lenne élesebb az övénél . Én pont így vagyok önmagammal. A saját lábnyomom takarásában élek. Mindenfelé elmegyek,mintha minden helyet önmagamhoz akarnék kötni,és végül már nem lesz hely a városban ami ne a magányra emlékeztetne. Ezért érzem élesebben ma már az egyedüllétet,mint tegnap. És minden nappal egyre több hely visszhangozza,hogy nincs senkim.
