#macska

15 puszit küldök nekik én, ezt kérem a napi entitlementen felül, soron kívul kiutalni

Be kellene fognunk a macskát, hogy állatorvoshoz vigyük. Be kellene fognunk egy állatorvost, hogy a macskához vigyük.

(@ablakmacska és macskapornó)

Képzeld el, hogy sétálgatsz a nyüzsgő lisszaboni utcákon, ahol a narancssárga homlokzatok, a száradó ruhák és a kopottas zöld ajtók árnyékában lépten-nyomon macskákba botlasz – ők itt a városszövet igazi, koronázatlan uralkodói.

Portugáliában a háziasított macskák száma megközelítőleg 2,1 millióra tehető (ebből kb. 830.000 utcai macska), a helyi háztartások mintegy 37%-ában él legalább egy vagy több macska. (Itt egyébként van macskaadó, de ezt csak az olyan lelkiismeretes emberek fizetik, mint mi.)

Nem túlzás az sem, ha cicafővárosnak hívjuk Lisszabont: a felmérések szerint több mint 80 000–100 000 otthoni kedvenc dorombol a lakásokban, miközben az utcákon és a védett kolóniákban még körülbelül 46 000 gondozott utcamacska éli a mindennapjait.

Az utcák macskái sem maradnak védelem nélkül, mert a helyi közösségek és a városi önkormányzat közösen, a CED-program (Captura-Esterilização-Devolução, azaz Befogás–Ivartalanítás–Visszaengedés) keretében vigyáznak rájuk. Ennek a rendszeres gondoskodásnak köszönhetően a regisztrált kolóniák átlagos létszáma a korábbi 14-15 egyedről mára 8 körülire csökkent, miközben a cicák mindig kapnak ennivalót, friss vizet és persze orvosi ellátást is.

Ezért van az, hogy ha az utcákon sétálva megpillantasz egy elegánsan pöffeszkedő cicát egy ecsetre méltó kapualjban, sosem tudhatod biztosan a teljes igazságot. Vajon ő a ház törvényes, elkényeztetett ura, aki épp a birtokát ellenőrzi, vagy csak egy szabadúszó városi legenda a 46 ezerből, aki méltatlankodva várja, hogy az általa kiválasztott, kissé elkésett „önkéntes szolga” végre megérkezzen a kötelező simogatással és a finomságokkal? Egy dolgot viszont garantálhatok: ebben a városban egyetlen cica sem marad figyelem és szeretet nélkül.