Megvan az a pofáraesés, amikor a kilátástalanságból végre találsz egy kiutat, de végül az sem lesz a tiéd?

Úgy érzem, elvesztem. Minden reggel úgy ébredek, hogy el akarok menekülni az életem és a hibáim elől.

Nem kétséges Átéltem a poklot De már kifelé tartok

Olyan mélyen vagyok, hogy nem hinném, hogy van kiút innen. Egyszerűen csak elértem arra a pontra ahol már nem remél az ember. Ahol mindent felad és csak létezik. Nem él. Csak létezik.

Olyan voltál, mint egy kiút.