#kenittart

Balatonszín szemekben az aggodalmat

- látni-

a repedéseken az érzést,

parkettarésnyi cikázó rettegés a pupillán becsepeg,

elmémben feloszlik, elvegyül.

Utánozzák lüktetésem a fák ágai,

a lélegzet a testen kívül kívül remeg.

Megragadnak idegen borostyánszemek,

indáikkal pupilláikba behúznak,

ott én valaki más elméjében bomlok ki,

Kincs voltál a tó

fenekén ezért én meg-

Fut a város én futok utána,

Táguló közterek és körutak centrumáig,

Ott nyel el a föld és megemészt

E főváros gyomrában elhagyott könyvekben keresem a szavakat magamra, de egyik

szószedetben sincs annyi

szösszenet amiben

Lomhán szuszognak éjjel a buszok, sofőrjeik bágyadtan a kihűlt vacsorájukra gondolnak, aktuálpolitikán és más rendszer szerű dolgokon vitáznak magukkal

Csapra vert almafröccs a becsapott, átvert ajkaimhoz,

Beinhalálva a magányt,

kieresztek halkan egy füstsóhajt