#jogok

Milyen világ az, ahol nem csókolhatja meg egy nő a barátnőjét, egy férfi a barátját az utcán mert meggyalázzák őket.

Milyen világ az ahol heteró emberek döntést hoznak bármelyik nem heteró csoport tagjainak életével kapcsolatban?

Milyen világ az ahol ha egy csaj egy csajjal csókolózik az szexi arra lehet matyizni az fasza (egyébként aki ezt hangoztatja egy leszbikus/biszex párnak/nőnek az gusztustalan, unintelligens és rohadt gyorsan hagyjátok abba mert egyszer lehet, hogy valaki szájba vág ezért), de ha két férfi csókolózik az gusztustalan és fúj tűzre velük.

Milyen világ az ahol a szerelem csak akkor szerelem ha férfi és nő között van? Ha úgy lenne, hogy a plüssállatomba vagy a kedvenc növényembe lennék szerelmes akkor ahhoz se lenne senkinek semmi köze!

A szerelem nem test hanem lélek kötelék.

És a transznemű embereket még nem is említettem.

Ha valaki nő. Hangsúlyozom HA VALAKI NŐ akkor senkit se érdekel, hogy mi van a lába között vagy van e olyan cicije mint egy alapjáraton női testbe született nőnek.

MIKOR FOGJÁK MÁR FEL AZ EMBEREK, HOGY EZEK NEM DÖNTÉSEK HANEM VELÜNK SZÜLETETT DOLGOK??????

MIKOR FOGJÁK MÁR FEL, HOGY NINCS JOGUK ELŐDÖNTENI, HOGY AZ ÉN BOLDOGSÁGOMAT ÉN KIVEL ÉS HOGYAN ÉLEM MEG.

MIKOR FOGJÁK MÁR FEL, HOGY EGYSZER ÉLÜNK MI IS ÉS JOGUNK VAN ÚGY ÉLNI AZ ÉLETÜNKET AHOGY SZERETNÉNK.

Mikor fogják már fel, hogy nem vagyunk "mások". Emberek vagyunk, lélekkel és testtel.

Elvártál tőlem egy ilyen kockázatos dolgot csak azért, hogy legyen mire kiverned. Hát köszönöm szépen E., te vagy a harmadik fiú, aki kihasznált és csak játszott velem. Pedig még csak nemrég töltöttem a 17-et.

Miért félünk a sulitól? Rengeteget gondolkodtam ezen,mikor kezdtem úgy érezni,hogy szorul össze a torkom és zsugorodik a gyomrom a gondolattól,hogy vissza kell oda mennem. És persze,sokat adnak a “napi stresszhez” a tanárok,dogák,felelések és a folyamatos kapkodás is,de azt kell,hogy mondjam,többségünk az emberektől fél. És a véleményeiktől. De nem a szó klasszikus értelmében, mondjuk mint a huszadrangú amerikai horror filmekben azok a kamu,ilyedt arcú nők a cseppnyi vizes rucijukban,itt most arra gondolok,mikor reggelente megállsz a tükör előtt és megállapítod,hogy jobb lenne,ha ma ember sem látna. Meg mikor felveszel egy felsőt,de a suliban máson is olyan van,de neki ezerszer jobban áll és ezért egész álló nap pulcsiban vagy. Vagy mikor háromszor csekkolsz vissza a tükörbe a mosdóban,de szíved szerint visszarohannál az egyik fülkébe zokogni. Hogy kimész a folyosóra,de csak ha nincsenek kint sokan és másik teremben lesz órád. Pedig egyáltalán semmi okunk tőlük félni.

Mindenki más,aki kint van azon a folyosón ugyan olyan ember,mint te vagy én. Neki is görbe a foga,karikás a szeme,striás a combja,zsíros a haja,pattanásos a bőre vagy mittudomén. Mert ez emberi dolog. Ettől leszünk azok akik,még ha néha el is bizonytalanodunk. Nincs okunk félni. Jogaink vannak. Jogunk van boldognak vagy éppen szomorúnak lenni. Jogunk van magabiztosan végigsétálni a folyosón,sorrakerülni a büfében, hangosan nevetni, elnyúlni az egyik folyosói széken matek óra után. Mind emberek vagyunk. MINDENKI. Mindenkinek vannak hibái és ettől leszünk szépek. Tisztában vagyunk a sajátjainkkal,de hajlamosak vagyunk arra,hogy elfelejtsük,másoknak is vannak. Nem győzöm hangsúlyozni, UGYAN OLYAN emberek. Szóval emelt fővel sétálj végig azon a hülye folyosón,engedd ki a hajad,hordd azt a nadrágot, mosolyogj, ismerkedj,nevess hangosan és vedd fel azt a felsőt. Mert nincs a földön szebb és emberibb,mint annak lenni,aki valójában vagy. És idén ezek leszünk. Önmagunk. Na ettől lesz más ez az év.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megemlítsem-e egyáltalán Schobert Norbi úr nagy port kavaró kijelentéseit. Nyilván a blogom témájából fakadóan elég kézenfekvő, sőt, akár azt is mondanám, hogy szinte követeli magát, hogy megejtsek róla pár szót. De igazából amit erről el lehetett mondani, azt már elmondták mások, szóval én egy kicsit más szempontból szeretném ezt az egész szituációt szemügyre venni.

Amit Norbi mondott, az nem vitás, hogy felháborító. Abszolút arról tanúskodik, hogy olyannyira mélyen van a feje a saját seggében, hogy minden kapcsolatot elveszített a való világgal,  és pont ebből fakad, hogy nem is érti mi volt a probléma a kijelentésével. Ez már önmagában szánalmat ébreszt bennem. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egy ilyen kijelentésen egyértelműen felháborodik mindenki. Pontosan ez az ok, amiért szerintem ez egy olyan helyzet, amivel egy jó röhögésen túl nem érdemes foglalkozni, hiszen nyilván az emberek 99%-a nem fog beállni egy ilyen kijelentés mögé, mint amit Norbi kifosott a száján a live-jában.

Az én véleményem az, hogy sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítanunk azokra a társadalmi jelenségekre, amelyek nem mondják ki egyértelműen, hogy egy bizonyos társadalmi csoportot egy másik társadalmi csoport alsóbbrendűnek tart. Az olyan intézkedésekkel, elvárásokkal, hagyományokkal, és megnyilvánulásokkal kapcsolatban, amelyek valódi kirekesztést eredményeznek, soha nem fogják kimondani, hogy ez a valódi cél, és hogy diszkriminatív értékrendek állnak mögöttük. Nézzük ezt most a feminizmus szempontjából, tekintve hogy ez a téma amit magaménak választottam, és Norbi kijelentéséhez is szorosan kapcsolódik.

Egy szexista magyar politikus vagy közszereplő sosem fogja kimondani, hogy a nő nem egyenértékű ember, csupán utalni fog rá, hogy a férfi sokkal egyenértékűbb másoknál, pláne, ha fehér és heteroszexuális. Ez explicit kijelentésként sosem fog elhangzani, hiszen még a saját női támogatóik is felháborodnának. Bújtatva, tradíciókként és morális értékekként álcázva fog csak elhangzani például az, hogy egy nő csak akkor érdemli ki azt, hogy  a férje ne verje szarrá otthon, hanem megbecsülje, ha már szült neki gyereket. Nem akármennyit, hanem legalább hármat, négyet, vagy akár ötöt. Az fog elhangzani, hogy a nőnek a „női princípium beteljesítésével” kéne foglalkoznia, mert csak úgy lesz teljes, ha tartozik valakihez, önmagában amúgy nem. Vicceskedő előadások fognak teret kapni, ahol a különböző szakmákban, hatalommal rendelkező férfiak által elkövetett szexuális zaklatást teszik nevetség tárgyává. Élcelődő mondatok fognak visszhangzani a parlamentben a női képviselők felé, hogy miért nem otthon vannak a gyerekeikkel inkább, ha már anyák. Folyamatos elvárások kergetéséről szól ez, amelyeket természetesen a nő sosem teljesíthet be, hiszen ilyen értékek mellett az egyenrangúság elérése teljességgel ki van zárva.

Annak ellenére, hogy Norbi szófosása persze része, vagy talán terméke a problémának, a véleménye nem más, mint egy aprócska porszem a gépezetben. A gond az, hogy ez a porszem az egójából fakadóan sokkal nagyobbnak képzeli magát, mint amekkora valójában. Ez az oka annak, hogy figyelmet kap: ezt a hozzáállást mindenki rühelli és visszataszítónak találja. Viszont gondoljuk át, hogy hány diszkriminatív kijelentés és intézkedés megy át a társadalom rostáján pusztán azért, mert politika, tradíció, kultúra, vagy vallás címszó alatt épül be a nyilvánosságba, és emiatt elfogadást, nem pedig felháborodást vált ki. Vagy nem akkorát, mint kéne. Mert „meg lehet magyarázni”.

Én azt mondom, hogy igenis a nők döngő léptekkel vonuljanak, és egyáltalán nem a testsúlyra célzok ezzel (Norbival ellentétben). Csináljunk teret magunknak és hallassuk a hangunkat, ha már az egész női egzisztenciát a csendes, szófogadó és nem útban levő létezésbe akarják taszítani. A nők döngő léptekkel vonuljanak be a politikába, a társasági életbe, a nyilvánosságba, és a médiába is, ha már azt várják el tőlünk, hogy az élet minden területén lábujjhegyen tipegjünk, minél kevesebb vizet zavarva.

hazugság hazugság után. már néha egyik mondatom üti a másikat, miközben próbálom elhitetni hogy jól vagyok.

kiabált velem, és azt kérdezte mi a bajom. de egyszerűen nem mondhatom el. úgy érzem, nincs jogom a bánathoz, vagy az idegességhez. engem nem szabad komolyan venni.