Próbálok törődni a problémáiddal. Nyugtatlak, hogy nem lesz semmi baj, sőt mindent is megoldunk ketten. Tudom, hogy fáradt vagy, keveset alszol, kevesebb időt tudunk együtt tölteni, sokat kell tanulnod, a munka pedig fizikailag terhel le.
Nincs ezzel semmi baj, pihenj ha hazaĂ©rsz, gĂ©pezz, kapcsolĂłdj ki, ha Ă©n nem tudok, fĹ‘zz meg vagy találj ki valamit, vidd le a szemetet; s mĂg ezeket abszolválod, nem látod meg a kuplerájt, a mocskot, amik mellett Ă©n nem tudok elmenni.
Vajon baj az, ha túl pedáns az ember?
Te miért nem érzed komfortosnak és lélekmelengetőnek a rendet, a jó illatot, a frissen mosott ruhákat?
"Majd megcsinálom. Majd segĂtek."
De mikor?
És mindaddig mĂg te mikor hazaĂ©rsz, szerteszĂłrod a ruháid a lakásban, majd lehuppansz a gĂ©p elĂ©, addig engem megvár a házimunka.
A munkamegosztás nem ez.
Feladataid:
Reggel felébredni friss kávéra; dolgozni; néha bevásárolni és/vagy főzni; pénzügyeket és fontosabb dolgokat intézni; gépezni; velem lenni.
Feldataim:
Reggel csinálni kĂ©t kávĂ©t; felĂ©breszteni TĂ©ged; utazni egy nap 2 teljes Ăłrát; dolgozni; kisebb problĂ©mákat megoldani; bevásárolni; fĹ‘zni; mosni; rendet tartani; takarĂtani; veled lenni.
És akármerről nézem, valahol ez nem fair. Hogy az én szabadidőm rovására van több szabadidőd Neked. Szeretnék többet játszani, de mikor? Szeretnék többet aludni, de mikor, ha az alvás rovására játszom inkább Veled?
Nehéz beosztani. Hol a balance?
Valahol az Ă©terben.
Szeretlek.
Nem tudlak nem szeretni. Már Ăgy is sokkal több segĂtsĂ©get kapok tĹ‘led, mint valaha kaptam eddig Ă©letemben.
Semmi sem kĂ©nyszer. Nem fogom mondani. Jobb szeretnĂ©m, hogy meglásd magad. De ha nem is lesz ez Ăgy sosem, Ă©n akkor is meg fogom csinálni amit meg kell. Mert valahol ez az asszony dolga.
