#ifater

Mi az a hívószám spoofing?

A hívószámspoofing során a csalók meghamisítják a hívó fél azonosítóját, így a fogadó fél telefonján egy másik, akár ismerős telefonszám jelenik meg. Ezáltal a csalók könnyebben elnyerik az áldozat bizalmát, és rávehetik őket arra, hogy bizalmas információkat adjanak meg.

A csalók egy 30-40 évvel ezelőtt kifejlesztett, a telefonos kommunikáció alapját képező protokoll biztonsági rését használják ki, amely lehetővé teszi a hívószám kijelzésének megváltoztatását. Míg korábban ez a funkció legitim célokat szolgált, például kórházak vagy call centerek esetében, ma már nagyon gyakran csalásra, egyszerű telefonos alkalmazásokkal is könnyen elvégezhető a számklónozás. A klónozás ritkább esetben célzott, többségében a magyar felhasználókat véletlenszerűen ellopott telefonszámok hívják és egyelőre még csak mindenféle előre rögzített - főleg idegen nyelvű - üzeneteket játszanak le, de a spoofing remekül használható arra is, hogy különféle hivatalok, szolgáltatók, bankok, vagy igazából bármely magánszemély identitását ellopva pénzt és információt csaljanak ki az elkövetők a hívott féltől. Tipikus példája az identitás lopáson alapuló csalásoknak a NAV, rendőrség vagy vámkezelésben segítséget kérő futárszolgálatok szöveges üzenetei is, de a hívószám spoofing ennél sokkal több lehetőséget biztosít a csalóknak.

Mit tehetünk ellene?

A szakértők szerint a számcsere vagy a telefon lecserélése sem jelent megoldást, mivel a csalók tőlünk függetlenül találják meg a telefonszámunkat.A probléma súlyosságát fokozza, hogy a mesterséges intelligencia és a hangminták segítségével a csalók a telefonszámunkon túl a hangunkkal is visszaélhetnek. 

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) szerint egyelőre nem létezik olyan technológia, amely lehetővé tenné a hívás idején a hívószám valódiságának ellenőrzését. 

A szakértők azt javasolják, hogy fenntartásokkal kezeljük az ismeretlen hívásokat, még akkor is, ha a kijelzett telefonszám megbízhatónak tűnik.Ha gyanús a hívás, inkább hívjuk vissza az illetőt. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a telefonszámunkat klónozták, érdemes felvenni a kapcsolatot a szolgáltatóval, és kérni a roamingforgalom 72 órás tiltását. 

Fontos jelek, amelyek hívószámspoofingra utalhatnak:

A kijelzett név ismerős, de a telefonszám nem stimmel. 

Automatizált üzenetet hallunk, amely utasításokat ad.

A hívó fél sürgős intézkedést követel.

Az idei év talán eddig talán legtöbb optimizmusra okot adó tech híre (természetesen abszolút szubjektív értékelésünk alapján) az okosóra világ egyik legkülönlegesebb márkájának, a Pebble óráknak lehetséges visszatérése. A cég a kora 2010-es években Kickstarteren indult útnak első e-Ink kijelzős viselhető eszközével és ez a közösségi finanszírozási modell olyannyira bevált nekik, hogy szinte valamennyi új modellt így lehetett előrendelni a gyártótól.

A Pebble még az Apple Watch előtt, annak egyfajta előfutáraként hozta el a viselhető technológiában a fitnesz karpántoknál okosabb, a korabeli okosóráknál pedig gördülékenyebb, átgondoltabb kezelőfelülettel ellátott és persze az alacsony fogyasztású kijelzőnek köszönhetően kitartóbb karórák korát.

Éppen ezért volt a felhasználók számára sokkoló, hogy a gyártó 2016-ban csődbe ment és a Fitbit felvásárolta mindazt, ami az operációs rendszerből és az azt kiszolgáló ökoszisztémából számukra hasznos volt, csak azért, hogy szinte teljesen nyom nélkül eltűnjön a gyártó fejlesztési központjaiban. (Nyomokban azért egy-két modell emlékeztetett arra, amit a Pebble-nél láttunk. Nyomokban.) A Fitbitet 2017-ben a Google vette meg, azóta a keresőóriástól sem hallottunk szinte semmit a Pebble-ről, ezidáig. A cég most bejelentette, hogy nyílt forráskódúvá és szabadon felhasználhatóvá teszik a teljes operációs rendszert, amire a Pebble alapítója, Eric Migicovsky reagált és jelezte, hogy visszatérnek a gyártáshoz.

A nyílt rendszer egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy bárki, bármilyen eszközre megpróbálja feltenni a Pebble OS-t, akár a(z) - egyébként közösségi összefogásban egészen sokáig életben tartott - régi hardverek valamelyikére is.

Mindenesetre izgatottan várjuk a rePebble kezdeményezés feléledését és azt, hogy milyen régi-új élményeket tud nyújtani és mennyire lesz versenyképes a Pebble így 8 év kihagyás után.

Az ügy hátterében a Kínai és az Egyesült Államok közt évek óta zajló kereskedelmi háború áll, mely során többek között a 2019-ben éppen vezető okostelefon- és hálózati eszköz gyártó Huawei-t minden USA területén bejegyzett licensz használatáról letiltották és az akkor illetve azóta tiltólistára került céggekkel bármely az Egyesült Államokban jegyzett licenszt érintő  kereskedelmi kapcsolatot csak külön engedéllyel kaphatnak az aztoka használó vállalatok. Ennek értelmében a TSMC nemrégiben értesítette az amerikai hatóságokat, hogy egyik chipjét a Huawei Ascend 910B AI processzorában találták meg és a TSMC egy vásárlója, a kínai Sophgo chiptervező sértette meg az export korlátozásokat.

Az USA egyre szigorúbban lép fel a Kínába irányuló technológiai exporttal szemben. A hónap elején a GlobalFoundries chipgyártót 500 ezer dolláros büntetéssel sújtották, mert engedély nélkül szállított a kínai SMIC-nek. Az amerikai politikusok további szigorításokat követelnek, és aggodalmukat fejezték ki az exportkorlátozások gyengesége miatt. A Biden-kormány további korlátozásokat tervez, de a törvények módosítása késik.

Kína eközben felkészül a további amerikai szankciókra. Nagy erőkkel vásárolják fel a chipgyártó eszközöket, új szövetségeket kötnek, és szakembereket toboroznak. Olyan országokkal működnének együtt, amelyek nem értenek egyet az USA politikájával, és igyekeznek önfenntartóvá válni a chipgyártásban. Mindezzel együtt a fejlett AI chipek exportjának korlátozása komoly csapást jelenthet Kína technológiai ambícióira, és tovább fokozhatja a két ország közötti feszültséget.

Vadonatúj Google Tensor G5 chippel, zinta azonos dizájnnal, helyenként kis csiszolgatással, rengeteg AI funkcióval, ígéretes kamerával és végre egy már régóta hiányzó, főként töltést érintő újdonsággal debutáltak a Pixel 10-esek, név szerint Pixel 10, Pixel 10 Pro és Pixel 10 Pro XL.

Az alapmodellnél immárom három hátlapi kamerát kapunk, az új teleobjektív és a hozzá tartozó érzékelő 10-szeres optikai nagyítást és a Nagy felbontású zoom (Super Res Zoom) által kínált, akár 20-szoros, mesterséges intelligencia segítségével feljavított digitális zoomot kínál.

A Pixel 10 szatinált fémkerettel és csiszolt üveg hátlappal rendelkezik és négy színben lesz kapható: obszidián, fagy, indigó és citromfű. A 6,3 hüvelykes Actua kijelző 3000 nit-es fényerőt ígér amihez a gyártó szerint fejlett hangzás és  kivételes basszus társul a teljeskörű multimédiás élményhez.is, így a kedvenc műsorok nemcsak jobban néznek ki, hanem jobban is szólnak. 

A Pixel 10 Pro  egy fokkal tovább lépett ezen és Super Actua kiejlzőt, valamint a Google megfogalmazása szerint “az eddigi legjobb három hátlapi kamerát tartalmazó kamerarendszerünket” kapjuk a Pro szériában meg – ami az első adatok szerint hardveresen sokban hasonlít a korábbi, 9 Pro sorozattal, némi finomhangolással és rengeteg szoftveres extrával megspékelve, ami nem annyira meglepő, a gyártó mindig is hires volt arról, hogy jól optimalizált képalkotó algoritmussal tartsa készülékeit a fotós élmezőnyben. A konkurenseknél már látott AI alapú zoom már itt is megjelenik, de az alapmodellel ellentétben a Pro páros akár százszoros nagyításra is képes.

A “professzionális” címkét kapott készülékek két méretben érhetőek el: a Pixel 10 Pro 6,3 hüvelykes, a Pixel 10 Pro XL 6,8 hüvelykes képátlót kapott, a színválaszték fantázianevei pedig obszidián, porcelán, holdkő szürke és jádezöld. 

A hardveres alap mindhárom készülékben azonos, idén is Tensor chipet kapunk szám szerint a G5-öt, mely azonban már nem a Samsung, hanem a TSMC műhelyéből származik, a Pixel 10 rendszermemóriából 12, a Pro modellek  16 gigabájtot-ot kaptak. A Tensor teljesítményét a hétköznapokban majd a tesztek során meglátjuk, a háttértár opciókért viszont jár az elmarasztalás a Google számára, 128 gigabájt ugyanis az induló kiszerelés a Pixel 10 és 10 Pro modelleknél, egyedül az XL variáns kapott 256-os tárolót kezdésként.

Akkumulátor kapacitás terén sorban 4970, 4870 és 5200 mAh-ás telepeket rejtenek a hátlapok, a gyorstöltés terén azonban idén is lemaradásban van a gyártó, a 30 és 45 wattos sebességre ma már nem is igazán aggatnánk rá a “gyors” jelzőt. Amiben viszont androidos vonalon mindenképp előre léptek és beelőzték a konkurenciát (egy kivétellel), az a vezeték nélküli töltés és egész pontosan a Qi2 szabványt egyedül cask a HMD Skyline tudta felmutatni, szóval jár a vállonveregtés a Google-nek és az elmarasztalás a többieknek, a Qi2 ugyanis nem csak, hogy szabványosított gyorsabb vezeték nélküli töltést (15 watt), de az Apple Magsafe megoldásához hasonlóan mágneses hátlapi rögzítést is kínál, csak épp itt Pixelsnap névre hallgat.

Ezzel pedig tonnányi új és érdekes kiegészítő előtt nyílik meg az ajtó a Pixel tulajok előtt, beleértve egyébként a konkurens Apple okostelefonjaihoz gyártott tartozékokat is. Mindezek mellé a Pixel 10 Pro XL egy picit tovább is ment ezen a területen, a nagyobb készülékházba ugyanis rögtön a vezeték nélküli töltési szabvány 2.2-es verziója került, azaz itt már 25 wattal tudjuk etetni a készüléket kábelmentesen.

Huawei Mate XT és Mate X6 a magyarországi bemutatón

Bár a magyarországi sajteseményen - melyen a gyártó tavaszi új hardvereit jelentették be a magyar piac számára - még azt az információt kaptuk, hogy az esemény során megtapogatható Mate XT-re olyan nagy a kereslet a kínai piacon, hogy az extrém gyártási kapacitásokat igénylő okostelefonból nem is tudnak eleget piacra dobni. Úgy tűnik azonban, hogy valami mégiscsak kikerülhet a nemzetközi piacra, mert a Huawei február 18-án Kuala Lumpurban, Malajziában tart egy "Innovatív Termékbemutató" eseményt, melynek beharangozója során a fókuszban a Mate széria és annak emlgetett háromfelé hajtogatható csúcspéldánya állt.

A Huawei egyelőre nem közölt részleteket a készülék globális elérhetőségéről és áráról sem, így ezekre az információkra a február 18-i eseményig várnunk kell, azonban a nemzetközi sajtó szerint szinte biztos, hogy a Mate XT valamilyen formában Kínán kívül is hivatalosan elérhetővé válik.

A listában találunk itt olyan patinás neveket, mint a Sony vagy a Motorola, de a Nothing is pár éve már jelen van a piacon, a Google pedig egyet jelent az Androiddal, csupán idehaza eddig kicsit nehézkesebb volt beszerezni a hivatalos garanciával ellátott Pixel okostelefonokat. Ám mivel ez idén nyáron megváltozott, végre joggal vethettük össze a Pixel 8a-t a Nothing Phone 2a Plus-szal, a Motorola Edge 50 Neoval és a Sony Xperia 10 VI-os modelljével.

Dizájn és külsőségek: Külcsínre a Sony vette legegyszerűbbre a formát: egy szimpla téglatest, mely tesztalaanyunk esetében visszafogott pasztell lila színű és amelyből még a kamerák sem igazán emelkednek ki, viszont a 21:9-es képarányú, 6,1 colos kijelző háborítatlan, nincs belógó szelfi modul és az emiatt vastagabb kávák sem zavaróak.

Érdekes módon a Pixel 8a azonos méretű kijelzőjét övező fekete sáv sokkal feltűnőbb, pedig itt sem számít kifejezetten hangsúlyosnak a keret. A Googel telefonja egyébként szolidan viszi tovább a tavalyi csúcsmodellek dizájnelemeit, a kamerákat övező szürke kiemelkedő sáv a fehér hátlapon ugyan szükségtelenül ormótlannak hathat, azonban eléggé figyelemfelkeltő is ahhoz, hogy az átlag szemlélőnek kitűnjön a tömegből, tehát mondhatni stílusos, de visszafogott.

Nem úgy, mint a Motorola és a Nothing, előbbi a francia Pantone intézettel együttműködve rikító színekbe és az ahhoz teljesen illeszkedő tokba öltözött, a Nothingnál pedig már régóta eldobták a formatervezők a józan eszüket és az alapvetően szögletes élekkel operáló készülék a kamu átlátszó hátlapjával és az alatta húzódó “hamis szalagkábel” dizájnelemeivel nem újdonság, a Plus modell ezüstös szürkéjének köszönhetően azonban ez a dizájn még sosem nézett ki ennyire jól.

Ergonómiáról összességében elmondható, hogy mindegyik készüléket kényelmes kézben tartani és hosszabb ideig használni, de a sorrendben talán a Sony a “legkezesebb”, mögötte a rangsorban a tenyérbesimuló Pixel, míg a Motorola a 6,4 a Nothing pedgi a maga 6,7 colos kijelzője miatt sem annyira kezes.

Adatkapcsolat: Természetesen mindegyik készülék 5G képes, a dual-SIM is alap elvárás manapság, azonban fizikailag két kártyát csak a Nothingkezel, a Sony, a Motorola és a Pixel esetében a második kizárólag elektronikus, vagyis eSIM lehet, míg a Nothing ennek kezelésére még mindig képtelen, ami a gyártó nagy hiányossága, míg a Sony az egyetlen memóriakártyával bővíthető készülék a mezőnyben. Ráadásul az Xperia 10 SIM-és memkártya tálcája mindenféle segédeszköz és tű nélkül, pusztán körömmel kivehető az IP68-as védettség mellett is, sokat utazóknak ez egy nagyon kényelmes megoldás lehet.

Hardveres teljesítmény: Ezen a téren a Sony a korosodó Qualcomm Snapdragon 6 Gen 1-es lapkájával hozza a legalacsonyabb számokat a külfönféle szintetikus teljesítmény teszteken, a Motorola és a Nothing egyaránt a MediaTek költséghatékony megoldásaira szavazott, teljesítményben a két központi egység nagyon hasonló, míg a mezőny legerősebbje kétségkívül a Pixel 8a, melynek belsejében a Google által tervezett és 2023-ban még csúcskategóriában hadba fogott Tensor G3-at találjuk. Számoktól és teljesítmény adatoktól függetlenül azonban az általános hasznlat mindegyik készülék esetében jónak mondható, talán a Sony gondolkodik a legtöbbet a napi feladatok során, de alapvetően mindegyik modell jól használható.

Alkalmazások futtatására 8 gigabájt rendszermemória már elvárható a kategóriában, ezt persze mindegyik készülék teljesíti is, kiszereléstől és felártól függően egyik-másik akár 12-vel is rendelhető, de sokkal érdekesebb a tárhely kérdése, melyből a Motorola és a Nothing 256 gigabájtot nyújt, míg a Sony és a Google csak ennek felét, de a japán gyártó legalább a tárhely bővítés lehetőségét meghagyta így előbbinél memóriakártyával, a Pixel 8a esetében pedig a tárhely extra felárával érdemes készülni a sokat fotózóknak és videózóknak.

Szoftver és felhasználói élmény: Kis túlzással mondhatnánk, hogy szoftver terén nüansznyiak a különbségek, a most tesztre fogott valamennyi készülék gyártója a minél letisztultabb és minél kevesebb módosítással tarkítottt androdios kezelőfelületben hisz. Az alapot a Pixel szolgáltatja, hisz ezen a modellen fut AZ Android, ahogy azt a Google elképzeli. Letisztult kezelőfelület pár Google sajátossággal, melyek nagy részét előbb-utóbb minden más gyártó beépítheti saját készülékeibe, frissítéseket és biztonsági támogatást pedig 2031(!) májusáig ígér a keresőóriás.

A Motorola szoftvere a HelloUI, a gyári androidhoz néhány extra widgettel, Motorola-féle szülői felügyelet funkciókkal és pár apró, de nem csak a gyártótól beszerezhető szolgáltatással turbózza fel a gyári kínálatot, egyetlen szoftveres extrát leszámítva, ez pedig az úgynevezett asztali mód: Az Edge 50 Neo a mezőnyben egyedülálló módon vezeték nélküli képmegosztás segítségével asztali PC felületet biztosít.

Ennek köszönhetően egy külső billentyűzet és egér segítségével, vagy akár csak a készülék képernyőjét használva mindkét funkcióhoz  egyfajta mini számítógépet kapunk, de a kivetítést használhatjuk multimédia lejátszóként vagy konzol-szerű játékgépként is, a felület ugyanis indításkor lehetővé teszi, hogy válasszunk ezen felhasználási módok közül és ehhez igaztja  a képernyő tartalmát. Ilyen képességet többnyire csak a drágább okostelefonokban találunk - a Samsung híres DeX felülete például csak a gyártó S szériájában érhető el az Edge 50 Neonál jóval magasabb árszinten.

A Sony puritán szoftverének legnagyobb előnye az egykezes használatra szabott megoldásokban rejlik: A gesztusvezérléssel bárhonnan elérhető értesítési tálca már alap, de a kijelző oldalsó határaihoz rögzíthető lebegő menü nagyon hasznos: Itt testreszabhatóan érhetünk el rendszerkapcsolókat az adatkapcsolathoz, Bluetooth vezérléshez, hotspothoz, kijelző forgatáshoz, gyakorlatilag mindenhez, amihez a fenti tálcán is találhatunk vezérlőt, illetve külön panelt kapott a saját alkalmazásokkal feltölthető lista is. Támogatott a szoftverben az osztott képernyő és a lebegő ablakos mód is, a nyurga képarány mindkettőnek kedvez.

A Nothing szabta át a legjobban az Androidot, a rájuk már indulás óta jellemző monokromatikus kezelőfelület egységes dizájnt, utólag letölthetően pedig bármely átlalunk telepített applikációra kiterjeszthető egységes színsémát ad, az egyedi widgetek egy része hasznos, más részük inkább csak jópofa és jól mutat az uniformizált minialkalmazások közt a kezdőképernyőn. Azt még nem sikerült eldöntenünk, hogy a magyarul csak “Híradós riporter”-nek nevezett widget, melyre kattintva a cég pénzügyi vezetője(!) néha kissé amatőr stílusban, hallhatóan egy irodában ülve felolvassa a napi, érdeklődésünk alapján előre kiválaszott hírkategória újdonságait, zseniális-e vagy csak szimplán bizarr, de mindenképp egyedi megoldás.

Kamera: A Pixel név régóta egyet jelent a prémium fotózási minőséggel, a Google sokszor kevesebb vagy régebbi kamera hardverből is képes volt jobbat kihozni konkurenseinél, a Pixel 8a esetében is elmondható, hogy ezen az árszinten az egyik legjobb, ha nem a legjobb kamerás mobilt kapjuk kézhez, de ez nem jelenti azt, hogy a másik három versenyzőnek szégyenkeznie kéne. A Sony továbbra sem a népszerű színsablonok és AI trükkök bevetésével dolgozik, a színek itt nem lesznek annyira ütősek és “instagram kompatibilisek”, de a főkamera jó vonalélességgel, nagyjából teljesen természetes színekkel dolgozik. Mindegyik versenyző kapott ultraszéles látószögű kamerát is, de autofókuszt egyik esetben sem találunk ezekhez, így makró módról még a középmezőny  ezen részén még le kell mondanunk. A Motorola az egyetlen a tesztmodellek közül, amelyik rendelkezik telefotó lencsével, mellyel jobb portré fotók és 3x-os optikai zoom is elérhető, míg a Nothingnál arra esküsznek, hogy minden kamerát 50 megapixeles maximum felbontással látnak el, amelyekből a rendszer átlagolással 12 megapixeles képeket készít. Szelfik terén is a Pixel a nyerő, a Nothing, a Sony és a Motorola nagyjából azonosan teljesít, (de ez az össz kamerás teljesítményre is elmondható).

Üzemidő: A Sony és a Nothing 5000 mAh-ás akksit kínál, a Pixel 4492, a Motorola pedig 4310 mAh-ás telepet kapott, cserébe még a Moto is bírja egy napig, noha a kis telep mérete itt érződik meg a legjobban. Üzemidőben a Sony a saját optimalizálásával az abszolút bajnok, magasan a mezőny felett teljesít, amiben nyilván a takarékos hardver is sokat segít. Töltésben viszont a japán gyártó és a Pixel hozza a legalacsonyabb teljesítményt,  ezek a készülékek csupán 30 wattal etethetőek, míg a Nothing 50, a Moto 68 wattal veszi fel a gyortsöltést. Ha a vezeték nélküliség fontos, akkor csak a Motorola és a Pixel jöhet számításba.

A Google Naptár logikája nem túl elvont: A felhasználók bekapcsolhatják, hogy lokalizációjuk szerint az adott kultúrkör jelentős ünnepeit automatikusan megjelenítse számukra a cég naptár szolgáltatása. Ez továbbra sem változott, de az éppen nyíltan politikai irányítással zajló változások az IT világban hogy-hogynem magukkal sodortak olyan - egyébként évek óta a naptár részét képező - eseményeket, mint például a Pride hónap, a Fekete Történelem Hónapja, az Őslakosok Hónapja, a Zsidó Örökség Hónapja, a Holokauszt Emléknap és a Spanyol Örökség Hónapja, ezek már nem jelennek meg alapértelmezés szerint a naptárban.

A Google szóvivője, Madison Cushman Veld elmondta, hogy a döntés hátterében az áll, hogy a vállalat számára kihívást jelentett egy átfogó és következetes eseménylista fenntartása világszerte. Korábban a Naptár csapata manuálisan adott hozzá számos urális eseményt különböző országokban, de ez hosszú távon nem bizonyult fenntarthatónak. Ezért 2024 közepe óta a Google visszatért ahhoz a gyakorlathoz, hogy csak Timeanddate.com weboldaláról származó hivatalos ünnepeket és nemzeti megemlékezéseket jeleníti meg globálisan, miközben persze továbbra is lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy manuálisan adják hozzá a számukra fontos eseményeket. (Vagyis a szolgáltatás továbbra is működik, mint naptár. Yaaay! - a szerk)

Az időpontok és dátumok weboldala nem reagált a The Verge megkeresésére.