KĂvĂĄnom, hogy reggelente mindig legyen valaki, aki kedves szĂłval indĂtja a napodat. Aki egy ölelĂ©ssel enged Ăștnak Ă©s az ajtĂłbĂłl mĂ©g sokĂĄig követ a szemĂ©vel. Akinek, mĂg el sem indultĂĄl, mĂĄris hiĂĄnyzol. Aki hazavĂĄr. Akivel a lelketek a tĂĄvolbĂłl is összeĂ©r. Akinek szeretete adja a bĂ©kĂ©t, a biztonsĂĄgot, az Ă©letbe vetett hitet, mert ott van mĂ©lyen a szĂvedben Ă©s beragyogja a lelkedet.
(Deverdics Ăva)







