#gyerekkor

Egész életemben szorongó voltam, mindig ott volt bennem ez a hang. Nem most alakult ki, csak most jutott arra a pontra, hogy egyedül már nem tudom kezelni, és magam sem tudom megnyugtatni.

Talán mert kiskoromban nem kaptam meg azt a szeretetet, amire igazán vágytam. Mert a szüleim sokszor másokhoz hasonlítottak, és mindig volt nálam „jobb” gyerek. Mert a tesómnak több minden jutott, őt elvitték ide-oda, engem nem. Amit neki szabad volt, azt nekem nem.

Talán ezért lett bennem ilyen erős a szeretethiány. Talán ezért jelent sokkal többet, ha valaki szavakkal, levelekkel, hosszú üzenetekben mondja el, hogy szeret. Mert ezt sosem kaptam meg igazán: sosem mondták gyakran, hogy „szeretlek”, nem öleltek át, nem dicsértek, nem volt simogatás, nem volt bújás. Hiányzott az a fajta közelség, ami nem csak látszik, hanem érezhetően meg is marad.

“Én az életben sosem vágytam semmire,

csak valakire, aki szeret örökre.

Akinek többet érek bárki másnál,

aki engem választ kérdés nélkül máskor is, másnál.

Aki random leírja, mennyire szeret,

aki büszke arra, hogy velem lehet. “

És talán csak akkor tudom ezt igazán elhinni, ha újra és újra hallom, és közben érzem is, hogy ott van velem. Talán majd most ez a fajta szeretet, idővel képes lesz átírni bennem a hiányérzetett, ami mind végig ott volt.

23526.

A gyerek, akinek kimondhatatlanul fáj, hogy egyedül hagyták azokkal a nagy érzésekkel.

A tini, aki azt akarja, hogy lássák és igazságra leljen ebben az érthetetlen világban.

Mert az a ház, ahol felnőttél, időnként inkább emlékeztetett harctérre, mint otthonra. Ahol megtanultál tojáshéjakon lépkedni, és esti mesék helyett hangulatokat olvasni.Lehet, hogy nem minden este volt ilyen.Lehet, hogy voltak jó napok.Olyan esték, amikor együtt vacsoráztatok, és úgy tűnt, minden rendben van. Amikor nevettetek, játszottatok, beszélgettetek, és te azt érezted, hogy szeretve és biztonságban vagy.

És lehet, hogy volt, amikor hirtelen, mintha egy kapcsolót kapcsoltak volna át, valaki felkapta a hangját.

A hangulat megfagyott.

És már megint ott volt az a veszekedés, a tányércsörgés, az ajtócsapódás.

És te csak ültél ott – megmerevedve, sírva, tehetetlenül.

Túl kicsi voltál ahhoz, hogy közbelépj.De elég érzékeny ahhoz, hogy mindent magadra vegyél. És lehet, hogy téged szerettek a szüleid, de egymással harcoltak... És közben megfeledkeztek rólad.

Ez az a dinamika, ami beléd írta: hogy a szeretet nem megbízható. Hogy bármi bármikor elromolhat.

Hogy nem jó hangosnak, érzelmesnek lenni; nem jó, kimondani, amit gondolsz...mert akkor az, akit szeretsz, elhagyhat...

És most... amikor valaki távolodni kezd, később válaszol, teret kér vagy dühös lesz te kétségbe esel...

Pánikolsz.

Nem azért, mert nem bízol a másikban... hanem mert sosem tanultad meg, milyen az a szeretet, amit nem kísér a szorongás, félelem.

Azt tanultad meg, hogy a biztonság ideiglenes. És hogy ha nem vagy tökéletes, akkor magadra maradsz.

Ez volt sráckoromban az egyik törzshelyünk, akkor Háromszív. A prehistorikus időkben, amikor izmos lapos volt a hasam, és a hegyvidéki csajok, az argentin és a perui nagykövet lányai, meg a szép bajuszos zsidólányok, meg-megálltak a böszi felőli kiskorlátnál, és szemüket forgatva próbálták felhívni magukra figyelmemet. A Böszörményi és Jagelló sarkán, balra a gyerekfogászat, jobbra lejjebb a régi zsidótemető meg a MOM kultúr.

Egyszer kirendeltünk 1 négyzetméter fröccsöt. Lali, vagy Feri, fasz tudja már, hozta is. 8-szor fordult, telirakta a zöld kecskelábú fémasztalt, ami hasonló kempingszékekkel a vörös salakon állt. Nem voltunk megelégedve, mondtam, hogy Lali, hozd a collstokot! Hozta. Nekem lett igazam, 92x92cm volt.

A rántott sajt-rizs-tartár 14,60 Ft volt.

Túléltük...

Ha☝️ felkapcsolódott az utcai lámpa, tudtuk, hogy mennünk kell haza, mert a taktikai papucs a semmiből olyat csattant, hogy csillagokat láttunk 🤣 Tollasoztunk az úttesten, ha jött egy kocsi, ordítottunk, hogy szüneeeeeet!!!...

Ha hullott a hó, ettünk belőle.😁

Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt evés előtt...

Ha láttunk utcai kutat, ittunk belőle🙂 Egymás után, mind😁. Aki nem tudta a lábával sem lenyomni, annak nyomtuk.😉

Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.

Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk, be x-eltük a helyét!🤣

Ha kutya 🦮megharapott, máskor elkerültük.🤨

Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!?

Ha más vert meg, otthon már nem bántottak....😏

Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.

Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna megtenni, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! 😉

Gazoltuk a kertet.☝️ Etettük az állatokat. 🤠

Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝

A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete!☀️

Örültünk, ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű! 😏

Ha zöld volt a gyümölcs,🍐 zölden ettük. 🤪Ha megérett, akkor úgy is jó volt!😋

Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem...🤫

És az a vas most már hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! 🙂 Miért? Mert erősít!

Ha leégtünk a napon, sziszegtünk, be kenték tejföllel..Vörösek voltunk ,mint a rák ,de meggyógyultunk.😬👌Papsajtot ettünk, akác virágot rágtuk, a tátikával játszottunk, a százszorszép virág szirmaival szeret nem szeret kiszámolós, fűzfa ágait összekötve hintáztunk. 😂😂😂😂

Ha megtaknyosodtunk, nem maradtunk otthon,hanem kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába! 🥴

A legtöbben tudunk tüzet rakni. 🔥

Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát!

Férfibringán tekerés a váz alatt...

Az ügyesebbje nőin egyik kézzel kormányozott, fékezett, (akkorát estem,kijött az egész utca) ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.🚗

Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele! 🙃

Minden, ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.

Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is, a gyermekkorod neked is csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek többsége ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban, lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..

Kis sárkány rajz Jasmine Becket-Griffith stílusában