#gecilista

Ha legbetegebb faszt keresed az országban, megtaláltad. Kerényi a gyűlöletbeszéd hazai helytartója, a szigorúan heteroszexuális, szigorúan fehér és szigorúan keresztény emberek Palpatine szenátora, aki már jócskán a rendszerváltás előtt vedlett át Darth Sidious-szá. Kerényi egy igazán gusztustalan geci, nem tud úgy megnyilvánulni, hogy ne legyen kirekesztő és uszító, ráadásul mindezt olyan belterjeskedő modorban teszi, hogy még az sem tudja nem képen hányni, aki amúgy simán végigül egy repülőgép katasztrófát is némi gyomorforgás nélkül. Nem a többpólusú színészképzés, vagy a lapkiadás és úgy általában a kulturális paletta kiterjesztésének gondolatával van a baj, de Kerényi olyan kultúrharcot vív, amiben nem fárad azonosítani az ellenfelet, nincs fogalma semmilyen szakma realitásairól, működéséről, emberiességéről. Ő egy faji, szexuális és politikai ideológia megszállottja, ami vélhetően számára egy sérülés mentesebb világ ígéretével kecsegtet. De baszd meg, Imre, ha a világ nem teszi lehetővé a sérülésmentességet, akkor nehogy már egy diktatúra seggvakaró kezeként az arra reagáló anyagot, a társadalmat akard átfoltozgatni. Kerényi világa olyan, mint az ötben részegedő Habony: baszik mindenre, mindenkire, egymásra és pláne csak olyanokkal baszik, akikkel megengedte az Orbán. A tekintélyelvűség eleve nagyon geci dolog, de Kerényi fasiszta elméjében ennél is sokkal gyűlöletesebb dolgok piruetteznek kecsesen, nap mint nap.

Mi itt a gecilistánál mélyen hiszünk a magyar labdarúgásban. Hiszünk benne, hogy eszelősen túlfinanszírozott, túlértékelt múltú, túl proli és túl unalmas. Pont olyan, mint Dzsudzsák Balázs. Az egykori legjobban menő foci-exportcikkünk mostanra önmaga paródiája lett, a szarevő orosz bajnokságban baszakodva, a világ szeme elől jócskán elbújva halmozza a lóvét a semmiért. Dzsudzsák leíró jellegű a magyar fociról, amiről meg csak azért nem lehet nem beszélni, mert minden forintért kurvanagy kár, amit beleölnek. Ha lenne róla nemzeti konzultáció, tuti azt mondanánk, vegyenek rajta inkább heroint Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak és Szijjártó Péter futsalcsapatának és csapjanak együtt egy nagy Trainspotting bulit a kilencvenes évek zenéivel a parlamentben. Csak a dajcsot ne hívják meg, mert nem marad senkinek. Dzsudzsák, épp úgy, mint a magyar labdarúgás, örök beváltatlan ígéret és még azelőtt kurvul el, hogy először pályára engednék. A magyar foci morálja és szellemi színvonala a béka segge alatt van és a sok pénztől a tahók általában nem okosabbak lesznek. Na, ez van Dzsudzsák Balázzsal is.

Ferivel az a nagy baj, hogy gyűlöletes arca a magyarországi demokratáknak, már lassan tíz éve. Esete jól példázza, hogy egy kerékbe tört politikusi pálya szarszagú alvizén evickélve hogy lehet ott ártani, ahol csak felbukkanunk. Minden jó dolog, amibe kerül egy kis Gyurcsány, szarnak és gecinek tűnik. Feri az a pojáca, aki csak ellenzékben jó valamire, a hangja nagy, tettrekészsége aprócska és még mindig messiásként issza szavait egy pici, de jól körvonalazható közösség. Nincs messze az az idő, amikor a sörözz Ferivel estékre a bónusz brigád értékesít, később mosóporban levásárolható jegyeket és a k&h bank reklámjaiban Gyurcsány nem érti, hogy mi a frászért jó a megtakarítási számla. Ezt a csávót képtelenség lepucolni a kultúránkról, mert az összes létező platformot kihasználva, piócaként rágja bele magát minden szövetbe, ami egy pillanatra megtűri magában. Lehet az öszödi beszéd az egyik legrokonszenvesebb politikusi megnyilvánulás a közelmúltból és amiről Feri általában beszél, az még egész élhető is lenne, de könyörgöm, ki az az eszelős, aki egyetlen szavát is képes idézőjelek nélkül kezelni. Dj Gyurcsány a mai magyar politika legnagyobb idézőjele, a 2010-es évek Torgyán Józsefe, egy mém, egy tornacipős kocsmabútor az Egyenes Beszédben és végső soron egy igazi geci.

Széles Gábor az a Magyar Hírlappal és az Echo TV-vel megalkotta azt a két médiamonstrumot, ami tavaly és az évtizedben is a legtöbbet tette az agykárosodásért. Lehet Simicskázni, meg oligarcházni, meg médiabirodalmazni, de tartsuk észben, Széles Gábor már mindent felülmúlt. Pár éve, mikor képernyőre engedte Szaniszló Ferencet, hogy az legitimálja a gyűlöletbeszédet, a történelemhamisítást és a teljesen parttalan dilit, mindezt politikai elemzés címen, már biztos volt, hogy fel fog kerülni egy ilyen listára. Most, amikor már Simicska is opponál, Szélesre bátran nézhet a kedves olvasó, ha arra vágyik, megértessék vele a magyar nemzet méltatlanul viharos századait. Gabi médiaszemetének egy a vége: sanyargatnak minket, el vagyunk nyomva és harcolnunk muszáj. Ez a geciség már kinevelt több millió Fidesz és Jobbik szavazót, kérdés, hogy miről tudósít majd Széles és az Echo TV, amikor kiderül: Don Quijote szélmalmai nem léteznek.

Itt ez a csomó geci, jó részt a kormány és a körülötte összegyűlt udvar. Na de ki az udvari zeneszerző, aki megcsinálja a banzájt? Hát persze, hogy a mi egyetlen Ákosunk! Ez a köcsög három haknira kap annyi pénzt az állami kultúrafinanszírozástól, mint a teljes magyar popipar együttvéve. Ákos erre mit csinál, hát röhög a markában, írogatja a semmitmondóbbnál semmitmondóbb transzcendenciával operáló zagyvaságokat az index dalszöveg generátorával és ül a sosemvolt babérokon. A nyolcvanas években legalább volt töke teljesen nyíltan másolni Dave Gahan-t, mára mezei imitátorból mezei pojácává vált. Egy joviális arccá, amin mindig lehet röhögni. Ha kicsit akkurátusabb és motiváltabb lenne, lehetne oligarcha, de ő még erre is lusta geci.

Egy kis bevándorlózás itt, egy kis belvárosi ingatlanseft ott. Rogán Tóni mutyiország fővárosának gecihelytartója. Az elmúlt pár évben Orbán egyik jobb kezévé nőtte ki magát a szürke pártfunkcionárius szerepből és hát az egyre több hatalmat Tóni is pont olyan példásan használja, mint a listán már említett kollégái. Rogán a csahos házőrző, legyen szó a Pasa parki otthonáról, vagy az országról, ő pont ugyanannyira gyűlöli azt, aki be akar jönni. Persze ha pénze van, az más. Jelen állás szerint úgy látjuk, ennek a rohadéknak a karrierjének csak akkor lehet vége, ha leharapja a postás kezét házőrzés közben. Tóni, te vagy az Orbán gecije!

Itt kezdődik a nagypálya. Andy Vajna az a csávó, akit tőlünk nyugatra csak úgy ismernek, mint a szerencsés csávót, akinek a nevét ráírták néhány pofátlanul sikeres filmre. Itthon azonban, pár évvel ezelőtti színre lépése óta ő az a film- és kaszinómágnás, aki a nemzet malacperselye lett. Kár, hogy az a malacpersely heti rendszerességgel töri fel magát, hogy minden pénzt elbasszon Palácsik Tímeára. Minden mogul mellé kell egy fiatal, hülye picsa, Dobó Kata kiöregedett, Andy újít és Orbánék sosem szűnő vigaszágán okosítja az újabbnál újabb közpénzeket. A magyar film egyedüli döntnökeként akkora hatalom van a kezében, ami senkinek sem kellene, hogy legyen, függetlenül attól, hogy mire használja. Andy a messziről jött geci, aki simán megetette az országgal, hogy „he’s the man”, csak az a baj, hogy mi meg folyton összekeverjük a szakembereket az egytrükkös bűvészekkel, akiknek mindig van az ingujjában egy hamiskártya.

Ez a szájzárral küzdő, sebhelyes arcú dagadt disznó egy igazi mainstream Mr Busta. Kasza Tibi ezerrel butítja a népet a köztévé képernyőin, borzalmas műsorai nyakig ellepnek mindenkit, aki elköveti azt a hibát, hogy televízióra is előfizet a szolgáltatójánál. Kasza az érdemtelen geci archetípusa. Le merem fogadni, hogy ennyire egyöntetűen még soha nem értette egy országnyi tévénéző egy televíziós személyiségről, hogy hogy lehet televíziós személyiség. Ami Kaszát illeti, a kilencvenes években a Crystal tagjaként megcsinálta a huszadik század legszarabb magyar popzenéjét, most pedig a huszonegyedik század legszarabb magyar tévéműsorain dolgozik. Kasza Tibi egy geci, nála már csak az a nagyobb, aki hagyja.