Ha azt gondoltad, hogy a portugál desszertvilág a Pastel de Nata-val kezdődik és ott is ér véget, van egy édes (és meglehetősen sárga) hírem: még csak a felszínt kapargattad! A portugál cukrászat legjava ugyanis nem a modern laboratóriumokban, hanem a középkori kolostorok falai között született. A történet egyszerű: az apácák és szerzetesek rengeteg tojásfehérjét használtak a ruháik keményítésére és a borok derítésére. De mi legyen a megmaradt kismillió tojássárgájával? Nos, ahelyett, hogy rántottát reggeliztek volna az idők végezetéig, fogtak egy ipari mennyiségű cukrot, és létrehozták a világ legbűnösebb, leglaktatóbb desszertjeit. Elhoztam nektek a recepteket is, mivel @sutiverzum kolléganőn kívül nem biztos, hogy mindenki ismeri. Ma még van időtök megcsinálni valamelyiket:

Ha van ország, ahol a gasztronómia nem csupán a kultúra része, hanem maga a nemzet lelke, akkor Portugália egészen biztosan az. Itt az élet az asztal körül forog, a családi és baráti beszélgetések legfőbb hajtóereje pedig az, hogy mi volt a hűtőben tegnap, és mi rotyog a fazékban ma. A portugál konyha egy lenyűgöző utazás az Atlanti-óceán vad hullámai és a napsütötte, lankás belső vidékek között. Egyszerre végtelenül egyszerű, őszinte és mégis hihetetlenül gazdag – gondoljunk csak a legendás, ezerféleképpen elkészíthető tőkehalra, a faszénen sült friss halakra vagy a függőséget okozó, ropogós leveles tésztás süteményekre. Ha kíváncsi vagy, milyen íze van a hamisítatlan portugál életérzésnek, tarts velem: bemutatom azokat az ikonikus ételeket, amelyeket semmiképpen sem hagyhatsz ki, ha idelátogatsz. Amikor magyar utazóként Lisszabonba érkezünk, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha megmaradunk a nemzetközi gyorséttermek vagy a túlárazott turistacsapdák szintjén. A portugál konyha nyers, szaftos, tele van ősi kolostori titkokkal és a tenger sós ízével.

Hogy ne tévedj el a tascák (kifőzdék) és pastelariák (cukrászdák) sűrűjében, nézzük meg ezt az útmutatót - íme a leghíresebb fogások rövid leírása, ajánlott lelőhelye és áraik:

Évek óta plov (pulao, pilaf. stb.) lázban égek, nemcsak megtanultam fársziul a borbolyát (zeresk), de már két iráni haverom is van Pesten, akitől be tudok szerezni berberist (ez ugyanaz, csak sokkal több keleties varázs bújkál benne).

Most, hogy újabb üzbég impulzusok értek, rámennék az üzbég plovra, de sajnos ahhoz már túl sokat tudok a plovról, hogy mindenféle parasztvakító recepteknek bedőljek.

Sokan fokhagyma nélküli recepteket tesznek közkinccsé, amit segíti a gyors szelektálást, mivel ennek az ételnek az egyik csodája, hogy egész fej fokhagymá(ka)t kell egyben, pucolás nélkül belerejteni a rizsbe.

A másik a mazsola. Ez nehezebb ügy, mert az esküvői rizs minden plov-országban ismert és bár sokféleképp csinálják, valóban mindegyikben van legalább egy féle mazsola, és tényleg létezik autentikus szuper-ünnepi plov, amit mazsolával csinálnak, de a mindennapok plovjába berberis való.

Ehhez képest a legtöbb plov recept feltöltő még nem is hallott a berberisről,. illetve néhány cuki megírja, hogy olvasott erről, de még sose kóstolta. Ez persze senki kedvét nem szegi, hogy az összemberiség tudását gazdagítsa n+100. igénytelen plov receptjével.

Mára ott tartunk hogy iszonyú munkába kerül olyan plov receptet felhajtani a neten, ami egész fej fokhagymával és berberissel készül - és ami ettől még simán lehet béna recept.

Ráadásul a Szovjetúnióban népszerű étellé vált a plov, sokan ma orosz ételként ismerik, de Moszkvában sajnos répás rizseshús lett a plovból - legalább olyan kulturális appropriáció, mint az orosz koreai saláta, ami amúgy remek savanyúság, de ha a kimchi-t gondolják utánérezni, akkor eléggé vicces próbálkozás. Szóval a net teli van eloroszosított plovokkal. És persze a rengeteg amerikai konyhaművész, akik lelkesen teszik közzé autentikusnak vélt, magyarázhatatlan és védhetetlenül rossz receptjeiket. A kivándorolt 3. generációs oroszok receptjeit nem is linkelem.

Berakok azért egy kabuli pulao főzést bárányból. Hátha valaki tud frankó üzbég verziót.

Egy újabb ételchallenge-et éltünk meg – és túl. A mirelitrészlegen akadt meg a szemem egy zacskón, ami ránézésre hatalmas borsónak tűnt, némi babos felhanggal. A fordító is bizonytalan volt e kérdésben, végül borsóként azonosította a héber feliratot. Akár ez, akár az, leves lesz belőle. Mivel az íze is bármelyik lehet, főztem bele egy kis füstölt húst – az mindent (is) finommá tesz. Utánajárva…