Te nem szerelmet akarsz, hanem garanciát
Ez a mondat akadt be, bár nem nekem mondták, csak olvastam. Van olyan, aki szeret, nagyon, Ă©s nem fĂ©l tĹ‘le, hogy elhagyják? Voltál már Ăşgy, hogy minden jel azt mutatta, hogy a társad valaki másĂ©rt rajong, más köti le a gondolatait, máshova viszi az idejĂ©t, az Ă©rzelmeit, Ă©s te mosolyogva nĂ©zted: nem baj, ha elmegy elmegy, majd az idĹ‘ megoldja? Nyilván nem okĂ©s, ha az ember egy állandĂł feszĂĽlĂ©sben Ă©s kapaszkodásban Ă©l -- nem okĂ©s, hiszen amikor ez törtĂ©nik, akkor egyĂ©rtelmű, hogy a másik nem (jĂłl) szeret, ezen nincs mit szĂ©pĂteni -- de alapjában vĂ©ve fĂ©ltjĂĽk azt, akihez ragaszkodunk, akit szeretĂĽnk, a beletett Ă©rzelmi energiát, terveket, vágyakat nem akarjuk elveszĂteni, Ă©s nem szeretjĂĽk látni sem a közelgĹ‘ veszĂ©lyt. De garancia az tĂ©nyleg nincs arra, hogy velĂĽnk marad. Volt amikor nagyon szerelmes voltam Ă©s elkĂ©pzelni nem tudtam, hogy valaki más fĂ©rfi felkeltse az Ă©rdeklĹ‘dĂ©semet, de közben nagyon nagyon remĂ©ltem, hogy mĂ©gis jön valaki, aki annyira fantasztikusan kĂĽlönleges lesz, hogy kiszabadĂt az egyoldalĂş vonzalom poklábĂłl. Tegnap nĂ©ztem kĂ©t anyagot a toxikus kapcsolatokrĂłl, Ă©s benne volt, hogy egyszer leĂ©rsz az aljára, amikor is megfordul minden. Amikor már nem tudsz hazudni magadnak Ă©s nem tudod nem látni azt amivĂ© lettĂ©l a kapcsolatban. (mert a toxikus kapcsolatok tönkretesznek, kifordĂtanak önmagadbĂłl) Az a pont, amikor kiszállsz. Azon is gondolkodtam, hogy tulajdonkĂ©ppen a legutĂłbbi szakĂtásom után is hálásnak kell lennem, hogy a faszi nem jött utánam Ă©s nem könyörgött, hogy ne hagyjam el. Nem lett volna erĹ‘m elutasĂtani. Aztán szenvedtem volna, aztán megint elhagyom, aztán már nem veszi komolyan Ă©s Ă©vek mennek el a hullámvasĂşton, mert persze a dráma után mindig nagyon jĂł minden, mert mindenki nagyon igyekszik. De változni nem változik az, ami nem jĂł. Nincs garancia rá, hogy aki velem van, velem marad 10-20-30 Ă©vig. De arra sincs, hogy Ă©n vele maradok. Arra viszont kell garancia, hogy nem hazudok, Ĺ‘ sem hazudik Ă©s egyikĹ‘nk sem marad kĂ©nyelembĹ‘l benne a kapcsolatban. Mert az piszok nagy árulás.
Nagyon nehezen heverem ki ezt az utĂłbbi szakĂtást. Mindegy mi a körĂtĂ©s, az Ă©lmĂ©ny ugyanaz. AzĂ©rt lĂ©ptem ki, mert ismĂ©t Ăşgy Ă©reztem: nem Ă©n vagyok a választás, csak egy lehetĹ‘sĂ©g. És ha valaki másban többet látnak, mint bennem, akkor nekem mennem kell — nem haragbĂłl, hanem önszeretetbĹ‘l. Nem Ă©lek olyan kapcsolatban, ahol ez az Ă©lmĂ©ny folyton Ă©s folyton ismĂ©tlĹ‘dik. Akkor sem, ha ez az Ă©lmĂ©ny az Ă©n problĂ©mám. Mert nyilván van/lesz, akivel ez nincs. És valĂłjában garanciát akarok, akkor is, ha ez hĂĽlyĂ©n hangzik vagy tĂşlzásnak. Mert, ha szeretek, Ă©n garanciát adok. Hogy fontos lesz nekem az Ă©lete, a boldogulása, a mĂ©ltĂłsága Ă©s a titkai. És tudom szeretni akkor is, amikor nehĂ©z. Mondjuk, játszani már nem engedek magammal. Hogy ez mekkora eredmĂ©ny, azt csak Ă©n tudom.















