Pulzus-Spiritus: Beszélj kicsit a zenekar megalakulásáról és a kezdetekről!
Gyimesi Dömötör: A kezdet 2006. november környékére tehető, de az csak egy csírája volt a mostani történéseknek. Igaz, hogy 2008-ban csináltunk egy demót, de az egy korai gothic metál/Paradise Lost fétisből kialakult 6 darab szám volt. Jópár feldolgozást is játszottunk koncerten, szóval megvolt az egyórás repertoár, de az más világ volt. Igazából azért nem váltottunk zenekarnevet, mert amikor az eredeti banda feloszlott 2009-ben, akkor kész volt a Black Spiralés a The LastDropFalls nagy része a mostani albumról, a sötét hangulat pedig ezekben is jelen volt. Ezekhez 2012-ig folyamatosan írogattam ötleteket, de nem találtam zenészeket, akikkel meg tudtam volna valósítani a korábbiaktól eltérő hangulatú új számokat. Ezután 2012-ben bemutatták nekem Mayer Jánost, a jelenlegi billentyűst és társdalszerzőt, aki az EndlessDreamsben játszott akkoriban. Ők főleg prog rock feldolgozásokat (pl. PorcupineTree, Steven Wilson) és néhány saját számot játszottak, de az ő zenekaruk is feloszlott, így került be a Dreamgrave-be. 2012-ben már volt három állandó tag: János, a billentyűsünk, Godó Jenő Miklós, a dobosunk, és jómagam. 5-6 dalt hoztam én, de igazából egyik sem volt kész, ráadásul teljesen más otthon egyedül megírni, mint élőben megszólaltatni. Valahogy nem az igazi, ha egy zenét egyszer sem adsz elő mielőtt azt rögzítenéd, kell bele egy kicsi lélek, hogy megéld azt, amit játszol. Teltek-múltak a próbák, csatlakozott hozzánk egy basszusgitáros is, pár énekesnővel is próbálkoztunk, így lett 2013-ban két koncertünk. Mindez arra jó volt, hogy érezzük, nagyon jó játszani is a számokat, nem csak hallgatni otthon. Akkor csak egy egyszerű szoprán session énekest kerestünk, hogy feldobja pár témával a számokat. Sokadik meghallgatás után jött Marcsi, aki a beéneklésnél rögtön egy áriával indított, mi meg csak néztünk egymásra, hogy ez mégis micsoda. János mutatott neki egy témát, másodjára le is énekelte, és ott helyben fel is vettük. Hazamentem, megkevertem az anyagot, és majdnem sírva fakadtunk, mert annyira szépen szólt, és csak arra gondoltunk, hogy megfogtuk az Isten lábát. Azonnal elkezdtünk vele dolgozni. Ez 2013 végén volt, 2014 elején elkezdtük felvenni a lemezt. Januárban kezdtük a felvételt, de októberre jött ki a lemez, elég sokáig tartott a folyamat. Minden számot felvettünk demoként is, de a produceri tapasztalat hiányzott belőle. A FalseSense of Confidence-t előrendelhetővé tettük, hogy lássuk a fogadtatást. Annyira jól fogadta a közönség, hogy az ebből keresett pénzből tudtuk finanszírozni a digipak gyártását, mire kijött a lemez. Miután októberben kijött a Presentiment album, elkezdtünk koncertezni, szerveztünk egy 12 állomásos miniturnét is.
P.S.:Honnan jött a zenekar neve és az ötlet, hogy angolul írjatok dalszövegeket?
Gy.D.: Az angol nyelvre egyszerű a magyarázat: szimplán azért, hogy világszerte érthető legyen a zenénk. Valahogy mindig angol zenéket dolgoztunk fel amatőrként a régi felállásban. Sosem gondoltuk, hogy nekünk mindenképp angolul kellene írni a marketingértéke miatt. Egyszerűen nem éreztük azt, hogy magyarul többet jelentenénk. Kifinomult dalszövegeink vannak, és ez így jól működik annak ellenére is, hogy nem az angol az anyanyelvünk. Általában nem szoktam a szöveget a zenéhez figyelembe venni, de ha elolvasom, akkor sokszor érnek meglepetések, mert vagy annyira gagyi a szöveg, vagy sokszor zseniális. Az utóbbi a progresszív metálban elég gyakran előfordul.
A zenekar neve az első dalszerző/billentyűsünktől, Tamási Zolitól jött. A sötét zenei stílus adva volt, és valami olyan szóösszetételre gondoltunk, ami erősen ambivalens. Volt pár ötletünk, de a Dreamgrave maradt meg végül. Ez a kettősség jellemezte a zenénket akkor is és most is, ezért is nem váltottunk nevet. Sok ember életében látod azt a pillanatot, amikor feladják azt, ami meghatározta őket és beállnak a sorba, pedig látod rajtuk akár az utcán, hogy sokkal többre lettek volna képesek az életben. Ezt az ellentmondást próbálja tükrözni a zenekar neve, ami most is teljesen helytálló.
P.S.:Milyen a hangzásvilágotok?
Gy.D.: Eddig is jellemző volt ránk az eklektika, de most már nem merek mit mondani, mert most vagyunk abban a fázisban, hogy mindenki küldi az új számötleteket, és az bizonyos, hogy sokkal betegebb lesz az eddigieknél, nem keménységben, hanem játékosságot illetően. Azt vettük észre, hogy olyan stílusokat veszünk fel a repertoárba, amik a Presentimenten egyáltalán nem voltak jellemzők. Majd egy év múlva visszaolvasva ezeket, biztosan okosabb leszek. Viszont ebből következően sokkal nehezebb is lesz a következő anyag összerakása: ambient, líra, death metal, jazz, dráma stb., sokféle műfaj jelenik meg benne. Nem lesz egyszerű dolgunk, mert az egy dolog, hogy meg van hangszerelve egy-egy rész, de ezt százezerféleképpen elő tudod adni, ezt majd próbán a helyzet adja, hogy mi lesz.
A Presentimentre pedig poénból ki is találtunk egy definíciót, ami teljesen fedte a zenénket, és valami olyasmi volt, hogy post-gothic-avantgarde-metal, de valahol az eclectic is benne volt… Az összes kritikában azt írták, hogy elkaptunk egy egyensúlyt, amiben van egy kis játék, egy kis death metal, nyál is, pop is, post-rock, katarzis.
P.S.:Kik hatnak a zenétekre inspirációként?
Gy.D.: Senki és mindenki. Erre nincs jó válasz, ugyanis mi „zenekedvelő hangszerészként”, akiknek mindig ott a zene az életében, nehéz kiemelni olyat, aki kizárólagosan befolyásolna minket. Ha nagyon muszáj mondani, a nagyobb zenekarok közül nagyon mély hatással volt rám a ParadiseLost, Van Halen, Warrant, DefLeppard, Katatonia, Anathema; de kisebbek közül is rengeteget tudnék mondani post-rock irányzatban, például Long DistanceCalling, God is an Astronaut. Ők főleg a lágyabb témáknál nyilvánulnak meg. Jánosra sokkal erőseben hatott a King Crimson, Steven Wilson, PorcupineTree, Opeth, Haken, Tool, A PerfectCircle. 5 perc múlva eszembe fog jutni még száz zenekar, nagyon sokan inspiráltak minket.
P.S.:Mit ajánlanál azoknak, akik most szeretnének megismerni titeket?
Gy.D.:Külön számokat nehéz ajánlani, mivel mindegyik más. Az albumot tudnám mondani, mivel 50 perc, nem vesz el annyi időt az ember életéből. Érdemes azonban úgy meghallgatni a lemezt, hogy az ember hátra tud dőlni a fotelban és felrakja a fejhallgatót, mert annyi nüansz van benne. A koncepciót, a zenét meg a dalszöveget csak úgy lehet jól követni, ha oda tud figyelni rá. Egyébként, ha zeneiséget keres, akkor az It’sUbiquitous című számot ajánlom, a MementoMoriban a progresszivitás és a technika kiemelkedő, ezen tulajdonságok középútját pedig a The LastDropFalls számban lehet észrevenni.
P.S.: Hol lehet veletek találkozni?
Gy.D.: Mostanában havonta egy koncertünk van általában. Bulgáriába mennénk idén egy gothic metal fesztiválra, de bőven lehet, hogy inkább dolgoznánk az anyagainkon, mert rengeteg elképzelésünk van. Egy utolsó koncertünk van még idén november 18-án Budapesten a Showbarlangban a Circle of Illusion zenekarral.
P.S.: Köszönjük az interjút!
