#csakneked

42 volt az értelme.

Dzsízössz máj gád in heävön.

Nem kokózok csak mert nem akarok

Mindjárt éjjfél és 43 vagyok.

Bazdmeg kurva készen vagyok.

Eddig féltem tőle de mostanra elmúlt.

Néznélek,

Próbálok úriember maradni,

de a tekintetemnek néha saját tervei vannak.

Látlak,

Nem bámullak...

csak hosszabb ideig csodálom ugyanazt a részletet.

Két gyönyörű melleddel támadsz,

Két érvvel érkeztél a vitába,

itt a tavasz

dagad a fasz

Rászedett csak egy év alatt, mesélt a berlini fal alatt, tűnődött, ki is vagyok én, titkon néha ki-kihallgatott.

Van az úgy, hogy az ember életében újra felbukkan valaki, akit vagy sose értett igazán, vagy túl jól értett, csak túl sokáig tagadta. Ez a lány ilyen. Valamikor a múlt ködös bugyraiból mászott elő, most meg már saját vállalkozásról ábrándozik, mesél nekem, miközben én még azon pörgök, hogy a "szius" szó mitől váltotta ki belőlem a Pavlovi hányásreakciót.

Szius.

Szó szerint ízlelgettem, de az agyam annyit mondott: "test rejection". A macskák eleganciájával próbáltam visszanyelni a reakciót, a Henceg(n)ő szerint ez valójában egyfajta túlélési reflex, mint amikor a cica visszaszívja a saját szőrgombócát. Pesti stílus?

Az elvtárs béjjeg.

Sarló és kalapács. Már csak az a kérdés, ki lenne a sarló, ki a kalapács. Nekem gyanús, hogy nem kertészeti vonalon mozog, szóval ezt még képlékeny. De én azért bedobtam egy másik ötletet: vörös csillag a seggre.

Nem csak ideológiai statement, optikailag is formál. Mint egy vizuális Photoshop: “optikai emelés seggre optimalizálva”.

Innen már csak egy karnyújtásnyira volt a putyinos fasz tetkó, amit leírok, de nem magyarázok el, mert vizuálisan túl sok. Csak annyit mondok: ha valaki garbót húz a feje tetejére, az lehet komoly dizájnhiba, vagy egy orosz elnök tribute.

A beszélgetés vége már inkább egy egzisztenciális jazz-improvizáció lett:

– Amúgy kurva( , 🤣) érdekes, valamiért mindig rám van fonódva.

Ez valójában költészet. Ilyen verset se írtak még a kognitív disszonanciáról, amiben évek után újra összeér két élet egy kétséges időzítésű Messenger-üzenetben.

És én?

Felhorkantam e szagra, mint medve, kit álmában ért esőcsók meglepve. Megint eső-szag van, az ég még hallgat, de orrom már szimatol, mint malac a partnak.

Szagolom az eget, jön a vizes mese, visítva szaladnék, sár legyen csemege! Mozog a füle? Vagy az a nyúl? Nem tudom már, minden emlék elgurul.

Hát ja, megint eső-szag van, de még mielőtt hullana Orral lesem lesem, szagolom az eget, s mint kismalac, visítva szaladnék haza.