#coaticook

LE PÊCHEUR SOLITAIRE.

“Cast all your anxiety on Him because He cares for you” (1 Peter 5:7)

Honestly, today I had one of the longest days ever! Woke up at 7:30 am, started the day with an exam, got my assignment’s mark, had to study for another upcoming exam, had a meeting with my teammates and got criticised on my idea (which I know I should take it constructively, but it’s not always easy to accept that in my heart plainly as is it without any bit of embarassment), I just had a conflict with my dad yesterday which I can’t help, but to feel bothered and on top of all this, I’m pmsing (tmi) 😭

I just wanted to give up everything and shut myself down at the end of the day, but before crowling into my bubble with so much bitterness and negativity, I remind myself that I have God in my back and no matter what I go through or how crappy I feel, God always loves me unconditionally 😍

To anyone out there who are having a long long day, I just want to tell you that God loves you and He knows what you’re going through. He listens to your heart. Whoever gets to read this, I hope this encourages you!

Have a good day or night wherever you are 🥰

Most recent hikes. Videos on my YouTube channel (Paddle & Hike)

Lassan közeledik a harmadik évfordulónk Kanadában. Olyan ez, mint egy állandó utazás, egy nagyon sokáig tartó nyaralás. Az illúzió abban áll, hogy egyelőre nem látni a végét, sőt azt sem tudom, hogy valaha visszatérek-e oda tartósan, ahonnan 2016-ban elindultam. Ez a gondolat néha megriaszt, néha viszont arra késztet, hogy a körülöttem folyamatosan változó világra bízzam magam anélkül, hogy belebolondulnék az irányíthatatlanság tényébe.

Nos, ez az előző hétvége abszolút a fentiek jegyében telt. Ahelyett, hogy azon sopánkodtam volna, hogy már másodszorra hagyom ki a két évtizedes hagyománnyá fejlődött osztálykirándulást az igazi barátaimmal, engedtem, hogy itt szerzett ismerősökkel négyesben, végig portugálul és franciául csevegve az imádott Cantons-de-l’Est-ben veszítsem el magam.

Ismét jártunk Magogban, elvittük a srácokat az éjszakai elvarázsolt erdő Foresta Luminába a még mindig vicces nevű Coaticookban (ezúttal bőven elfért a pulcsi, nem úgy, mint tavaly július elsején). Napközben megmásztunk egy kisebb hegyet is, a turistaösvény a hegy lábánál lévő nagy kempingen keresztül vezetett: baromi érdekes látványt nyújtanak ezek a megvetekedett kempingező kanadaiak, az tuti!

Vasárnap megvolt minden: ima, kenyér, bor:) Reggel az egyik magogi templom tövében kávéztunk egy nagyon hipster auberge de jeunesse-ben, majd egy egyórás idegenvezetésen vettünk részt a csodálatos fekvésű bencés kolostorban, Québec egyik legkisebb és legfiatalabb településén, Saint-Benoît-du-Lac-ban.

Az idegenvezető egy vékonydongájú, csapzott hajú, szemüveges laikus fiú volt, aki gyönyörű franciát beszélt. Én megesküdtem volna rá, hogy francia származású, a már évtizede Québecben élő brazil barátaink viszont québécois-nak gondolták, így megkérdeztük őt magát: kiderült, hogy réunioni, ami mai napig francia tengerentúli terület Madagaszkárnál az Indiai-óceánban.

Maga az apátság alig 100 éves. Egy antiklerikális törvény elől menekülve francia szerzetesek alapították a Memphrémagog-tó partján. Nem volt egyszerű az indulás: 2 évvel a letelepedésüket követően a vezető apát beleesett a tóba motorcsónakból és odaveszett, plusz mivel a két világháború között Franciaország enyhített a szigorú szabályokon, többen viszatértek vagy elálltak a Québecbe költözés tervétől, így a szerény méretű birtokot majdnem be is zárták.

Aztán megújhodott az elán, és ma egy pompás komplexum áll ezen a festői helyen egy nagy sajtműhellyel, almalugassal, ciderkészítő üzemmel, komplett élelmiszerüzlettel és laikusok részére kiadható szállásrésszel. A sajtjaikért kezdettől fogva odavagyunk, ez is a fő bevételük amúgy. Az üzlet hétvégente mindig tele van, akárhányszor jártunk ott. Mindig is csodálatra bírnak a bencések: az a szorgalom, buzgalom, amivel dolgoznak és alkotnak, lehengerlő. David, a réunioni idegenvezető sorolta, hogy melyik szerzetes milyen egyetemi végzettséggel rendelkezik, hogy az üzemek minél jobban működjenek és haladjanak a technológiai fejlődéssel (van olyan szerzetes, aki például mikrobiológiából szerzett diplomát!).