#chlothes

+bonus: the moment...

Summary about their daily life

In particular, the nomads and other followers lived in a tribally organised group and they enjoyed pastures and cultivable lands between Eskishehir  and what is now Bilecik, at a place now called Sögut. Like any nomads, they lived from animal husbandry, so they basically pursued a nomadic lifestyle. Their tents/yurts were set up where they had found a suitable pasture for their animals. So this part is depicted in a completely fair way in the series as well. They traveled to the highlands in the summer and to the low lands during winter. But migration was a growing problem for these people as states began to form everywhere around them, so they could move only into a limited direction. So they felt compelled to settle down, but of course, this did not happen overnight. 

Their daily lives were filled with grazing and caring for their animals, which was usually done by young children in many cases. It was common, and still is, for children in nomadic tribes to take care the animals. Among the men there were warriors, as we saw in the series, and there were those who were doing other work in the camp, like blacksmith. But it was the job of the men to sell some animals, sell their products to make money. The women usually spent their days with caring the children, cleaning the yurts, making food for their family and for the animals also, moreover they sew the clothes for the family. Since they had a close contact with their animals and, making cheese and yogurt from the milk of their livestock was a main job for these women. Some sources suggests that making rugs was also a main part of the life of these tribes. And of course it was the women who made the ingretdients erect for the rugs and it were these women, who made the rugs. 

But there is some more about these women... There are more and more evidences that suggest that the Türk nomadic women also understood swordsmanship. It's logical, since they needed it. They lived under constant threat (of the other tribes and of course of the Mongols) and their husbands were often away from  home with the animals. They had to be able to defend themselves. Archaeologists have found the remains of two ancient women warriors, whose skeletal remains indicate that they were well practiced in archery and horseback riding. True that these remains were found in Mongolia, but most probably all of these nomad folks lived the same way back then. One of the anthropologists "discovered the remains of the two women warriors and in particular, she (the anthropologist) looked at bone marks from muscle attachments, as larger marks indicate that the muscles were heavily used; for instance, during archery. Markers of repetitive movement on the thumb were also indicative of archery. She also looked for trauma patterns in the spine that are common in people who ride horses"[1]. So all in all, in my opinion, this lifestyle may have been similar with the nomadic Türks. I'm not saying there was female warriors in the battles, but I mean they really had to know how to save themselves and their family, their tribe, when their husbands were away. So they surely know how to fight at least in a basic level. Then, over time, as these nomads settled down, women no longer had to fight, so it changed forever. 

What they wore?

In this early period when they barely enter to Anatolia the people most probably wore the same dresses as the ones in Central Asia. It is characteristic of the peoples of Central Asia that women dressed the same as men. The reason for this was the riding and wepon use, as I already mentioned. Even if they were muslims, the nomadic and semi-nomadic women weren’t veiled. The top-wear was a T-shaped kaftan like coat, which was buttoned in the middle and cut out on both sides and on the back at the waist, so they could easily rode a horse while wearing it. There was a difference in the female and male kaftans. The female ones were richly decorated, and not just the edges were decorated with furs or metal fittings as it was in the case of male kaftan, but there were some pearls sew on them, there were nice embroidery also on them. This kaftan-like coat also covered the knees and it was fastened with a belt at the waist. Again, there were some minor difference between the female and male belts. The female belts were richly decorated, with nice metal forms. The caftan was worn over a loose and tight-fitting pants. Both men and women wore low-legged boots and they thick stockings underneath. The boots were usually made of leather, but they also wore felt boots. Basically they used very colorful textiles but - again - the women chlothes were made by more vibrant and colorful textiles than the men chlothes. They used some herbs, plants and flowers to to produce different colors.

Basically the outerwear was the same whether it was worn by a noble person or by a simple one. The only difference was in the decoration. We cannot find luxurious materials in the poorer ones; they wore homemade clothes made of thicker linen, wool, or cloth.   

Of course these people also wore some jewels, which was mostly for the women. They wore earrings, bracelets and rings, necklace wasn't that usual. Women put into their braids various ornaments, like beads or silver/gold patterns. Their necklaces and bracelets were made of twisted wires and were connected at their ends by a loop and a hook. Presumably they also used beads, but this was not worn as a  pearl-necklace, but sewn one by one on their clothes. Some bracelets also have real gemstones in it, so do the rings. Their rings were simple, but the color and type of stones placed in them were different.

The horse tools were not jewels, but they were important part of these people's life. And there was a difference between the horse tools of men and women, because the ones belonged to women were more ornate. Saddles with hooves made of silver plates or decorated with bone carvings were also made for women. 

Among the Türk men of Asia, it was fashionable to cut the hair at the forehead, but at the back they grew it and it was braided and fastened with hoops. Hairdressing also had a rank-marking role; the nobles less often cut their hair and wore it adorned with beads. The women wore their hair in long braids but also decorated similar to men.

Used sources:  Colin Imber - The Ottoman Empire, 1300-1650;  Bichurin - Collection of information on peoples in Central Asia in ancient times;  Faruk Sümer - Oğuzlar;  Bosworth - The Ghaznavids;  Hódmezei Őrzők page; Peirce -   The imperial harem; [1]: https://www.livescience.com/mongolia-warrior-women-mulan.html

*    *     *

Legutóbbi, Ertugrulról szóló posztomban említettem, hogy valószínűleg a Kayı törzs bégje volt, a Kayık pedig az Oghuz törzsbe tartoztak. Na de mégis kik voltak ezek az emberek? Honnan származtak? Hogyan élték mindennapi életüket? Milyen öltözéket viseltek? A nők valóban tudták, hogyan kell harcolni?

Az Oghuz népek eredete

Az Oghuz népek őshazája az Altaj-hegységben lehetett, Közép-Ázsiában, ahol már a történelem előtti időkben is ezek a népek éltek. Nagyon sokat vándoroltak, így például a 8. század során az Altaj-hegységen túl nyomultak, át a Szibériai sztyeppéken és letelepedtek a Kaszpi-tenger és Aral-tó közötti vidéken. Emellett a mai Oroszország területére és Nyugat-Kínába is behatoltak. A 11. században Kashgar-i Mahmud a Karachuk-hegységet nevezte a Oghuz türkök földjének. Ez a hegység az Aral-tótól keletre van és napjainkban Tien Sanként ismert.

A Tien Santól a Kaszpi-tengerig tartó régió neve így "Oghuz sztyeppe földek" volt, hiszen ezen régióban éltek, kereskedtek az Oghuz türkök. Itt kerültek kapcsolatba a déli szomszédjukkal, az Abassid Arab kalifátussal, akiktől végül felvették az iszlám vallást, elhagyva korábbi hitüket. A déli szomszédok arab történészei úgy írják, hogy az Oghuz népeknél királyok és törzsfők uralkodnak a népek felett. Ezen a területen jött végül létre a Seljuk Birodalom is, és ugyanúgy az Oghuz sztyeppe földeken keresztül terjeszkedtek a türkök Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa irányába a 9. és 12. század között.

A Kayı törzs egyike volt a 24 Oghuz törzsnek, és népüket egyenesen Oghuz kántól vezették le, aki minden Oghuzok ősatyja volt. A Kayı törzs nevének jelentése egyesek szerint "erős", mások szerint "hatalmas".

A 13. századra már Anatóliában is rengetek nomád, belső-ázsiai eredetű nép élt. A Kayık is feltehetőleg ekkor érkeztek Anatóliába, vagy közvetlen megelőzve az 1240-1250-es években zajló mongol támadásokat vagy közvetlenül utánuk érkezve. Lehetséges, hogy a mongolok elől menekülve jutottak Anatóliába ezek a népek. Az Oszmán legendák szerint Ertugrul és népe ekkor érkezett tehát a gyengülő Seljuk és Bizánci Birodalom határmenti övezetébe.

Összefoglalás mindennapi életükről

Összefoglalva ezek a nomádok és a velük érkező népcsoportok törzsi szerveződésben éltek és pásztorkodással foglalkoztak a Sögut környéki fantasztikus és élhető legelőkön. Ez a terület Bilecik (Eskisehir) közelében van. Mint bármely más nomádok, állattartásból éltek, így jurtáikat mindig éppen ott húzták fel, ahol megfelelő legelőt találtak állataik számára. Ezt a részt jól láthattuk a sorozatokban is. Nyaranta a magasföldekre húzódtak, télen pedig az alföldekre vándoroltak. Ez a migráció egyre növekvő problémát okozott számukra, hiszen körülöttük egyre több és egyre szilárdabb állam és város jött létre, jól körülhatárolt területtel, így csak korlátozott irányba tudtak vándorolni. Ilyen körülmények között kényszert éreztek a letelepedésre, ami azonban egy lassú folyamat eredményeként zajlott végül le.

Mindennapi életüknek legjelentősebb részét az állatokkal való foglalkozás tette ki, melyet nagyrészt a gyerekek végeztek. Ez nagyon gyakori volt, és mai napig az a nomád törzseknél, hogy a gyerekek vigyáznak az állatokra. A férfiak között voltak akik harcosként éltek - ahogy a sorozatban is láthattuk - mások a táborban dolgoztak például kovácsként. Azonban a férfiak feladata volt az is, hogy az állatokkal kereskedjenek, eladják a tábor termékeit, ezzel pénzt szerezve családjuknak. A nők napját a gyermeknevelés, a jurták tisztán és épen tartása, a főzés, az állatok ellátása tette ki, ám ezen felül már a család ruháit is ők készítették el. Mivel nagyon szoros kapcsolatban éltek állataikkal, a tejtermékek készítése, mint a sajt, joghurt, kifejezetten jelentős munkát adott ezeknek az asszonyoknak. Sőt! Emellett, néhány forrás arra is utal, hogy ezek a népek igen minősége szőnyegeket készítettek, ami természetesen megint csak a nők feladata volt, az alapanyag előállításától kezdve az elkészítésig.

Azonban van itt még más is... Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a türk nomád asszonyok értettek a fegyverforgatáshoz. Ez elég logikus, hiszen szükségük volt rá. Állandó fenyegetettségben éltek, hol a szomszédos törzsektől, hol pedig a mongoloktól kellett tartaniuk. Férjeik pedig gyakorta távol voltak az állatokkal, esetleg háborúztak, a törzset pedig az asszonyokra hagyták ilyenkor. Ezeknek a nőknek meg kellett tudni védeni magukat. Arheológusok néhány ősi harcos maradványainak vizsgálatával új felfedezést tettek. A sírokat a mai Mongólia területén tárták fel, és a női maradványokon olyan elváltozásokat találtak, amelyek egyértelműen utalnak a fegyverhasználatra és lovaglásra. Igaz, hogy ezek a maradványok korábbi időszakból származnak, és keletebbről kerültek elő, mint az Oghuz népek őshazája, ám alapvetően hasonló körülmények között élt minden Belső-ázsiai népcsoport. Az egyik kutató olyan elváltozást talált a csontok és izmok csatlakozási helyén, amely az izmok extrém használatáról tanúskodik, kiterjedve a hüvelykujjra is. Ez egyértelműen jelzi, hogy ezek a nők íjászkodtak és nem csak alkalmanként, hanem rendszeresen. Emellett a gerincen is találtak elváltozásokat, amelyek pedig a rendszeres lovagláshoz köthetőek. Össszességében tehát véleményem szerint mivel ezek a népek hasonló életmódot folytattak, hasonló környezetben, logikus, hogy a nőknek is érteni kellett a fegyverforgatáshoz. Természetesen nem azt mondom, hogy férfiak és nők vállt vállnak vetve harcoltak a csatákban, csupán azt, hogy a férfiak távollétében a nők feleltek a táborért, ehhez pedig legalább alapszinten érteniük kellett a fegyverforgatáshoz. Idővel természetesen ez a hagyomány kikopott, hiszen a letelepedett életmód már nem tette ezt szükségessé.

Mit viseltek ezek az emberek?

Ebben a korai periódusban, mikor a türkök még épphogy elérték Anatóliát, feltehetőleg hasonlóan ruhászkodtak, mint belső-ázsiai rokonaik. Erre az öltözködési stílusra különösen jellemző, hogy a férfi és női viseletek igen hasonlóak voltak. Ennek oka a hasonló életmódban volt keresendő, mint például a rendszeres lovaglás. Hiába voltak muszlimok, a nők nem éltek elfátyolozva. A legfelsőbb ruházat egy T-alakú kaftán szerű kabát volt, amely középen gombozott volt és fel volt vágva oldalt és hátul is, hogy könnyedén tudjanak benne lóra szállni. A férfi és női kaftánok közötti fő különbség a díszítettségben volt. A nők kaftánján nem csak a széleken jellemző prém vagy fémvered kapott helyet, amely a férfiakén is jellemző volt, hanem gyakran gyöngyökkel volt díszítve de hímzés is előfordult. Ez a kaft-n szerű kabát nagyjából a térdekig ért és a deréknál övvel volt összetartva. Az övcsatok a nők esetében valamivel finomabb, díszesebb munkák voltak. A kaftán alatt egy laza, bő nadrág volt, melyet a csizmába tűrve hordtak. A csizmák egyébként ugyanolyanok voltak a férfiak és nők esetében is, általában bőrből készültek de előfordult nemezből készített verzió is. A csizma alatt gyapjú zoknit hordtak. Alapvetően színes textileket használtak, azonban - megint csak - különbség volt a férfiak és nőké közt. A férfiaké egyszerűbb volt, míg a női ruhák esetében gyakoribbak voltak az élénk színek is. Ezek elkészítéséhez növényeket, virágokat használtak, hogy minél több féle színt tudjanak előállítani.

A felsőruházat alapvetően megegyezett akkor is, ha nemes ember hordta őket és akkor is, ha egy egyszerű közember. Az egyetlen különbség az anyagok minőségében és díszítettségében mutatkozott. A közemberek esetében nem voltak megfigyelhetőek luxus darabok, ők általában otthon készített vastagabb gyapjút és szövetet viseltek.

Természetesen ékszereket is viseltek, ami azonban inkább a nőkre volt jellemző. A leggyakoribb kiegészítők a fülbevalók, karperecek és gyűrűk voltak, a nyaklánc ritkábbnak számított. A nők emellett hajkorongokat is használtak, melye arany/ezüst vagy bronz korongok voltak a fonataikba fűzve. A karperecek és nyakláncok hasonló módon készültek mint napjainkban, csavart drótból álltak, mely a végén kapoccsal volt rögzíthető. Ezek mellett gyöngyöket is használtak, melyek azonban nem ékszerként voltak viselve, mint például egy gyöngy-nyakék, hanem egyesével voltak felvarrva a ruházatra. A karperecekben és gyűrűkben gyakorta jelentek meg drágakövek, melyek minősége a rangtól függött. A gyűrűk alapvetően egyszerűek voltak, azonban a kövek színe és formája széles körben változott.

Mint említettem a lovaglás szerves részét képezte életüknek, így a lószerszámok is nagyon jelentősek voltak. A nőké sokkal díszesebb volt, mint a férfiaké. Emellett előkerültek ezüst veretes nyergek, kantárok is, amelyekbe gyakran minták voltak vésve.

A türk férfiak között jellemző volt, hogy a hajat a homloknál rövidre vágták, hátul azonban hosszúra hagyták és fonatokban hordták. A fonatokat karikákkal és díszekkel rögzítették. A gazdagabbak még ritkábban vágták le hajukat és még részletesebben díszítették fonataikat. A nők, a férfiakhoz hasonlóan fonatban hordták hosszú hajukat, melyet gyakran, gazdagon díszítettek.