Vannak napok, amikor csak Ăşgy egyszerűen feladnám. VálasztanĂ©k egy másik utat, egy könnyebbet, egy napsĂĽtĂ©sest, meleget, járhatĂłt. Aztán belegondolok mennyi mindent kaptam eddig ettĹ‘l az ĂşttĂłl. Mennyi kudarc, pofon, buktatĂł, mennyi könny Ă©s mennyi de mennyi erĹ‘. És akkor ráébredek, ez kell nekem, pont erre van szĂĽksĂ©gem, nekem, neked, mindannyiunknak. A mĂşltra a hátunk mögött, a sebekre a szĂvĂĽnkben, Ă©s az erĹ‘re amit eddig kaptunk. És nem baj, ha ezerszer is dĹ‘l össze az Ă©let, mert ismĂ©t kĂ©pesek vagyunk ĂşjjáépĂteni, ugyanĂşgy, mint eddig is tettĂĽk. IsmĂ©t lesz alapja, ismĂ©t lesz ereje, Ă©s ismĂ©t lesz hite, Ă©s lesz egyetlen tĂ©gla, amit titkon csempĂ©szel majd bele, amitĹ‘l hiszed, most bizton áll majd. Ez a tĂ©gla vagy Te, az erĹ‘d, a hited, a könnyed Ă©s remĂ©nyed, hogy hozzon bármit az Ă©let, mĂ©g nincs veszve semmi, mĂ©g jĂłra válthatĂł. (Todorovits Rea) #TheAcsakazĂ©rtis
Loading...












