Jogosan kerĂŒl elĆ sokszor, egyik nĂ©mettanĂĄrnĆm is kĂ©rdezte, hogy hĂĄny Ă©ves koromra tervezek gyereket. Nem akartam a kĂ©pĂ©be vĂĄgni, hogy nem tervezek, ezĂ©rt 33-at mondtam. Annak, hogy nem tervezek, van egy roppant prĂłzai, ĂĄm annĂĄl fellebbezhetetlenebb oka: a gĂ©nĂĄllomĂĄnyom nem szeretnĂ©m tovĂĄbbadni.
1. Ha fiĂș lenne, alacsony növĂ©sƱ volna (kivĂ©ve, ha Ă©desanyjĂĄnak azt a 180 körĂŒli francia szakos lĂĄnyt tennĂ©m meg, aki ijesztĆen rĂĄm volt kattanva, de elmenekĂŒltem, Ă©s azĂłta nem lĂĄttam).
2. MĂ©g kĂnosabb eshetĆsĂ©g, hogy lĂĄnykĂ©nt azt a szĆrzetfaktort örökli, mely az Ă©n fĂ©l Ă©letemet is elveszi a gyantĂĄztatĂĄs/borotvĂĄlĂĄs/csipeszezĂ©s rĂ©vĂ©n. Ha Ă©des leĂĄnyom rĂĄm ĂŒtne ebben a tekintetben, 13 Ă©vesen Ășgyis fejbe lĆnĂ© magĂĄt, az meg senkinek nem hiĂĄnyzik. Azt nem zĂĄrom ki, hogy egyszer örökbe fogadok valakit, szörnyszĂŒlöttet lĂ©trehozni azonban felelĆtlensĂ©g.
