Mindig CsillagfÊnynek becÊzett. Aranyosnak talÃĄltam, de sosem Êrtettem, hogy honnan jÃļtt neki ez a kissÊ giccses becÊzÊs.
- MiÊrt pont CsillagfÊny? - kÊrdeztem tÅle egyik nyÃĄri este, mikor kimentÃŧnk a partra sÊtÃĄlni. FelhÅs volt az Êg, Ãgy a sÃļtÊt csak mÊg jobban elrejtett minket.
- EmlÊkszel, amikor bemutattak minket a kocsmÃĄban? - rÃĄm sem nÊzett, annyira belemÊlyedve kereste a csillagokat.
- Aha. Olyan rÊszeg voltÃĄl, hogy inkÃĄbb kivittelek, nehogy lehÃĄnyd az asztalt. - merengtem el az emlÊkre gondolva Ês halkan kuncogva.
- Yap. JÃŗl emlÊkszel.
- De akkor is, mi kÃļze a kettÅnek egymÃĄshoz? - lÊpkedtem mellÊd Ês veled egyÃŧtt kÊmleltem az eget.
- Ne lÊgy tÃŧrelmetlen, apuci Êppen mesÊl.. - csak halkan sÃŗhajtottam, nem tudtam megszokni, hogy apucinak hÃvod magad, pedig mÃĄr tÃļbb, mint mÃĄsfÊl Êve barÃĄtok vagyunk. - SzÃŗval amikor kimentÃŧnk a kocsma elÊ Ês...
- Ãs lehanytad a cipÅm...- elevenÃtettem fel az emlÊket egy grimasz kÃsÊretÊben.
- Ãs miutÃĄn leÃŧltÃŧnk a kis kÃĄpolna lÊpcsÅjÊre, elsÃŧtÃļttÊl valami furcsa teÃŗriÃĄt, hogy a zsidÃŗ temetÅkben a kecskÊk legelik le a fÃŧvet a sÃrok kÃļzÃŧl.
- Ja...Ên sem voltam tÃēl jÃŗzan..
- Akkor, felnÊztÊl az Êgre ismÊt valami teÃŗriÃĄt mormoltÃĄl arrÃŗl, hogy valÃŗjÃĄban csillagporbÃŗl vagyunk.
- Mi a fenÊÊrt emlÊkszel ilyenekre? - nÊztem rÃĄ fÃŧlig pirulva. Nem szerettem tudni, hogy miket mÅąvelek rÊszegen, ez alÃŗl a beszÊdtÊmÃĄim sem kivÊtelek.
- Mert aranyos volt, ahogy prÃŗbÃĄltÃĄl valami beszÊdtÊmÃĄt talÃĄlni. - nevetted el magad Ên pedig mÊg jobban elvÃļrÃļsÃļdtem, amit a sÃļtÊt miatt szerencsÊre nem lÃĄttÃĄl, de nagyon jÃŗl tudtad.
Morogtam valamit az orrom alatt, de folytattad a tÃļrtÊnetet.
- MikÃļzben az eget nÊzted, belenÊztem az alkoholtÃŗl csillogÃŗ szemeidbe Ês lÃĄttam a csillagokat bennÃŧk. Olyan volt, mint egy tenger, az univerzum. Akkor arra gondoltam, hogy ha ilyen a mindensÊg Ês a vilÃĄgegyetem, akkor lÊgyszÃvesebben elmerÃŧlnÊk benne. FÊlelem Ês fÃĄjdalom mentesen. CsupÃĄn a tiszta csillagok tengerÊben. Valahogy bÃĄrmikor belenÊzek a szemeidbe, mindig ez jut eszembe. Tiszta Ês romlatlan CsillagfÊny. Mintha tÊnyleg az ÊgvilÃĄgon semmi baj nem tÃļrtÊnhetne.
ElnÊmultÃĄl Ên pedig a szavakat kerestem. Ritka, hogy belÊm fagy a szÃŗ, de neked valahogy mindig sikerÃŧl elÊrned. Ãgy ÃĄlltunk egy perc nÊmasÃĄgban, majd nyÃējtÃŗzkodtÃĄl egyet.
- Gyere, igyunk egy frÃļccsÃļt. - veregetted meg a vÃĄllam, majd a legnagyobb nyugalommal indultÃĄl meg a kocsma irÃĄnyÃĄba. Oda, ahol minden kezdÅdÃļtt.
