Egy idegen városban teljesen természetes, hogy a Google Mapsre tapadva próbálunk eljutni A-ból B-be. Ez Lisszabonban is remekül működik, egészen addig a pontig, amíg rá nem jössz, hogy a Google nem méri a tüdőkapacitást a vádli-fájdalmat és a másnapi izomlázat. Van ugyanis egy aprócska részlet, amit a térkép hajlamos elhallgatni: a brutális szintkülönbségek. Lisszabonban a legrövidebb út ritkán a leggyorsabb – hacsak nem vagy olimpiai lépcsőfutó.

Hegyen-völgyön, avagy a hét domb csapdája

Lisszabon nem egy hegy lábánál fekszik, hogy messziről lásd, mire vállalkozol. Nem, ez a város úgy hullámzik, mint a viharos Atlanti-óceán, amely mellett fekszik. Az utcák hol egy gerincen egyensúlyoznak, hol hirtelen fejest ugranak a mélybe, hol pedig teljesen feleslegesen, de annál bátrabban törnek a felhők felé.

A lelkes turista délelőtt még vidáman nevetgél, amikor rájön, hogy teljesen feleslegesen mászott meg egy négymeletes háznyi emelkedőt. Este nyolcra viszont ugyanez a turista már a könnyeivel küzdve átkozza a technológiát. A Google Maps persze tudja a tutit, de mint egy szadista edző, inkább meghagyja neked a „szabad választás” – értsd: a tévúton való megszakadás – örömét.

Hogyan tervezzünk utat anélkül, hogy oxigénmaszk kellene?

Nézzünk egy klasszikus lisszaboni csapdát. A térkép feldob egy alig 10 perces útra három opciót. A legrövidebb 400 méter és 7 perc, a többi meg felesleges, logikátlan kerülőnek tűnik. „Miért mennék egy utcával arrébb, ha nyílegyenesen is mehetek?” – kérdezi a gyanútlan utazó.

Mindig, de mindig kattints a Részletek-re, és keresd a szintrajzot! Ott lakik az igazság.

A lisszaboni valóság ugyanis az, hogy ha hajlandó vagy egyetlen párhuzamos utcával arrébb menni – ami mindössze 50 méter plusz gyaloglást jelent –, cserébe kapásból megspórolhatsz 3-4 emeletnyi hegymászást.

Persze, ha az utazást egy beépített, hardcore CrossFit edzésnek fogod fel, akkor hajrá, irány a toronyirány! De a többség valószínűleg szívesebben tesz meg húsz lépéssel többet a síkon, mint hogy a hátizsákjával együtt felsprinteljen a negyedik emeletre a tűző napon. A matek egyszerű: egy emelet kb. 3 méter. Ami vízszintesen észrevehetetlen távolság, az függőlegesen már combizom-katasztrófa.

Persze van egy még egyszerűbb és sokkal inkább térdkímélő megoldás is: ha olyasvalakivel vágsz neki a városnak, aki már pontosan tudja, melyik utca mögött bújik meg egy titkos köztéri lift vagy egy mozgólépcső.

Ha pedig ez sincs, akkor jön a végső, Aranyat Érő Tanács: a lisszaboni utazásod előtt a legfontosabb pakolási szabály nem az, hogy hány pólót viszel, hanem az, hogy otthon hagyod a büszkeségedet és a magassarkút. Lisszabonban a legszebb szuvenír nem egy csempe, hanem az, ha a hét végén még meg tudod mozdítani a lábujjaidat.

Az én bakancslistám igazán nem terjedelmes, de az stabilan rajta van, hogy szeretnék erre a dalra (legalább) egyszer méltóan kúrni.