#alfama

Alfama

Jé, egy utca Államában, ahol autóval is lehet közlekedni? 😮 A látszat néha csal. Ennek a kis sikátornak az eleje és a vége is lépcső.

A 8. és 12. század közötti muszlim uralom idején a városépítészet nem a tágas, derékszögű terekre, hanem a sűrű, organikus beépítésre törekedett. A szűk és beláthatatlan utcák megnehezítették a betolakodók dolgát. Egy idegen sereg könnyen eltévedt a kanyarokban, a helyiek pedig a házak ablakaiból könnyen védhették a környéket. A magas házak és a keskeny utcák állandó árnyékot biztosítottak, ami a forró nyári napokon természetes hűtőrendszerként funkcionált. Az utcák elnevezése is árulkodó. Gyakran találkozni a Beco (zsákutca/szűk köz) kifejezéssel, ami jól tükrözi, hogy ezeket az útvonalakat sosem a gyors közlekedésre, hanem a helyi közösségek elszigetelt és biztonságos életterének szánták. Bár Alfama közkedvelt célja a turistáknak, de érdekes módon ezekben a rejtett kis utcákban kevéssel lehet találkozni. Nem is értem, miért, hiszen ez a régi Lisszabon eleven lelke.

A képen egy mór-kori parabola antenna látható.

📌 Alfama - Lisboa

Bár a rómaiak is laktak itt (ezt tanúsítja a közeli amfiteátrum), a negyed arculatát a mórok határozták meg a 8. és 12. század között. A neve az arab "Al-Hamma" szóból ered, ami meleg forrásokat vagy fürdőket jelent. Abban az időben Alfama volt a város központja, egy védett, várfalon belüli, korabeli luxusnegyed.

Miután a keresztény seregek 1147-ben visszafoglalták Lisszabont, a tehetősebb lakók elköltöztek a nyugatabbi részekre. Alfama lassan átalakult a halászok, tengerészek és a szegény rétegek lakhelyévé. A sikátorok beszűkültek, a házak pedig sűrűn egymásra épültek, létrehozva azt a labirintusszerű szerkezetet, amit ma is látunk.

Az 1755-ös csoda