#20171206

...és egyszerre kimerültem. Elegem lett. Magamból, az egyetemből, a tanulnivalókból, a hamis barátokból. Csak ültem és bámultam magam elé. Nem tudtam mit tegyek. Sírni akartam, de a könnycseppek nem gördültek ki a szemem sarkából. Nem éreztem semmit. Nem volt erőm megmozdulni sem. Nem tudtam mi váltotta ezt ki, de el akartam üldözni magamtól. Agyaltam. És az idő csak telt és telt...