Bah, egy energiavĂĄmpĂr! â szoktuk mondani sokszor, sokmindenkire, aki fĂĄrasztĂł vagy Ă©pp kellemetlen, vagy szomorĂș, nyafogĂłs, figyelemhiĂĄnyos, tolakodĂł, erĆszakos, nem Ă©rti, passzĂvagresszĂv, szĂĄmonkĂ©rĆ, kĂĄkĂĄn is csomĂłt keres, stb, stb.
Erre jöttem rĂĄ ma hajnalban, hogy valĂłjĂĄban minden olyan esetben elpuffantjuk ezt a közhelyet amikor nekĂŒnk kĂ©nyelmetlen valami Ă©s mi nem jutunk energiĂĄhoz.
Az energiavĂĄmpĂrral valĂł kommunikĂĄciĂłt követve fĂĄradtak vagyunk, enervĂĄltak, kiĂĄbrĂĄndultak, frusztrĂĄltak, mĂ©rgesek, boldogtalanok, bizonytalanok, depressziĂłsok, szorongĂłk.
Merthogy, nekĂŒnk magunknak nem sikerĂŒlt elegendĆ energiĂĄt szĂvogatnunk az interakciĂł sorĂĄn. Akkor valĂłjĂĄban Ă©hes kis vĂĄmpĂrok vagyunk? :)
Azt kĂ©rdezte az utolsĂł ĂŒlĂ©sen a pszicholĂłgus, hogy âakkor maga most Ășgy Ă©rzi, hogy egyensĂșlyban van ez a dolog? Nem Ă©rzi deficitesnek?â
Nem, Ășgy Ă©rzem, hogy nem Ă©rdekel az esetleges deficit rĂ©sze. Mint amikor nemrĂ©giben leadtam a menhelyen a fĂ©rfiruhĂĄkat, törĂŒlközĆket, ĂĄgynemƱt. Odaadtam, Ă©s nem Ă©rdekelt mi lesz vele.
Amit adtam, jĂłszĂvvel adtam. Gondtalanul.
Nem az szĂĄmĂt, hogy ne vegyĂ©k el az ember energiĂĄjĂĄt, hanem az, hogy megĂĄlljt tudjon parancsolni, amikor az energiavesztĂ©s mĂĄr veszĂ©lyes rĂĄ nĂ©zve. Van, aki önkĂ©ntes vĂ©radĂł. Van aki elkerĂŒli mĂ©g a vĂ©radĂł plakĂĄtokat is, mert attĂłl is elkezd szĂ©dĂŒlni.
Mi magunk is energiavĂĄmpĂrok vagyunk, de nem vesszĂŒk Ă©szre.
Az igazĂĄn jĂł beszĂ©lgetĂ©sek persze azok, amikor folyamatosan ĂĄramlik az energia, az informĂĄciĂł, a figyelem, Ă©s mindkĂ©t ember Ășgy tĂ©r haza, hogy jĂł volt, jĂłl Ă©rezte magĂĄt, feltöltĆdött. Nem leszĂvta valaki mĂĄs energiĂĄit, csak megmozgatta Ă©s feldĂșsĂtotta a bensĆjĂ©t.
PĂĄrkapcsolatban sokszor az Ă©rvĂ©nyesĂŒl, hogy ma odatartom az ĂŒtĆeremet, mert holnap majd te etetsz engem. Ha ez az egyensĂșly hosszĂș tĂĄvon felborul, az nem csak energiavesztĂ©st hoz, hanem dĂŒhöt Ă©s szĂ©gyenkezĂ©st. Aki Ăgy kĂ©nytelen etetni a pĂĄrjĂĄt, az rĂĄszorul, hogy mĂĄsoktĂłl vegyen el vagy sok idĆt töltsön tĂĄvol, amikor feltöltĆdhet.
AmĂșgy van valami zavarĂłan közhelyes az energiavĂĄmpĂr gondolatkörben, akĂĄrhol olvasok rĂłla. KĂ©tsĂ©gbeejtĆen tudomĂĄnytalan, felszĂnes Ă©s a kölcsönössĂ©g helyett azt a gondolatot erĆsĂti, mintha lennĂ©nek emberek, akik mindig rendben vannak, mĂg mĂĄsok sosincsenek rendben. Engem ez zavar.
A âmindig rĂĄm tĂĄmaszkodnakâ, âmindig tĆlem kĂ©rnek segĂtsĂ©getâ gyanĂșs, hogy ez is csak egy csavar amivel figyelemhez lehet jutni. Mintha azt mondanĂĄ: NĂ©zd, Ă©s igazold vissza a kivĂĄlĂłsĂĄgomat! Mi kivĂĄlĂłak, mi megĂ©rtjĂŒk egymĂĄst Ă©s tartsunk össze! AkĂĄrmilyen szar is az Ă©letem, ha tudtam kekeckedni valakivel, az majdnem olyan mintha figyelnĂ©k mĂĄsokra. Hogy ez rajtuk nem segĂtett? De rajtam igen!