Kit szeretsz
Jó nap volt ez valahogy. Pedig éjjel nem bírtam aludni. Egyszerűen nem ment. Néztem egy sorozatot (nagyon örültem, hogy találtam egy békés, barátságos de nem bugyuta sorozatot, úgyhogy most egy vidéki állatorvos életét figyelem és imádom. Nem zaklat fel, nem borzaszt el, közben jók a párbeszédek és szépen van fényképezve) Szóval reggel még a túlélésért könyörögtem, mostanra viszont a teljes elégedettség érzése tölt el. Ha egyetlen dolgot meg tudsz csinálni egy nap, akkor az már egy jó nap. Erre jutottam, hónom alatt a két bútorlappal, a fehér kabátomban és a brillantrózsaszín táskámmal. Nyilván úgy nézek ki mint azok az idős nők akik nem koruknak megfelelően öltözködnek. Aki még nem csinált ilyet, az nem tudja milyen szórakoztató! Amúgy olyan emberekkel beszélgettem, akik lelkesen résztvennének a projektjeimben. Mint kiderült, amióta említettem neki/k, azóta agyalnak rajta, anyagot gyűjtenek, informálódnak. Csak bámultam, hogy ilyen is van? Tényleg? A fodrászom nagyon szépen összeszínezte a hajam. A lapszabászaton kettő perc alatt levágták a cuccot amit kértem. Csak psilogtam a meglepetéstől. Kurvára örültem, hogy nem kellett visszamennem mégegyszer. A pénztárosnő elbeszélgetett velem és rálegyintett valamire, legyen egy méter (amúgy kettő volt) Kiderült, hogy a vadi új széf, amit vettem a Poros padláson 25 ezerért, az valójában 65 ezer. A villamoson egy nő segített összeszedni a bútorlapjaimat. csak úgy együttérzésből. A kifőzdébe amikor megláttak, hozták az esernyőmet, amit ott felejtettem a múltkor. (a szivárványszínű esernyőimet rendszeresen elhagyom) A tapéta amit rendeltem élőben sokkal szebb, mint a fotón! És még csak öt óra, még annyi minden jó történhet! Mindenkinek szép pénteket! Még az is lehet, hogy iszom egy rumos teát.
Hö, nem is erről akartam írni, hanem egy tök szomorú történetet, dehát nem hagyta magát! Na, majd holnap!
