ez a tegnapi nap. Én értem, hogy másoknak ilyen szép lehet egy naplementés sétálós, borivós, szerelmeskedős, romantikázás (biztos nekem is nem tudom, olyanom még nem volt), de nekem ez egyszerre volt minden ami örömmel tölt el. (itt el kéne mondanom egy ilyen üzlethelyiség átalakítás meg lomtalanítás minden fázisát, de nem teszem. unalmas, másnak semmit sem jelentene) Nem nagyon szoktam én átadni az irányítást senkinek. Ennek egyszerű oka van, senki sem bizonyította még, hogy érdemes lenne rá, hogy meg lehet bízni az ítéleteiben, és... én ezt nem is értem, de az emberek nem élvezik, hogy csinálhatnak valamit. és akkor bennem megszólal a vészcsengő, hogy nem az optimális megoldás a fontos a másik számára, hanem a megúszás. Persze, én sem élvezem a napi háztartási rutint, de tízszer akkorát tudok dolgozni egy lakásátalakításkor, csak takarításban is. Akármilyen gázul hangzik, én élvezem azt a munkát aminek értelmes eredménye van, ami láthatóan visz valamerre, változást hoz, jobbítja az életminőséget és hasonlók. A múltkor leszóltak érte, hogy szeretek dolgozni. Szarul esett. Jajj, nagyon jó volt Logannel ez a nap. Annyira, de annyira harmonikusnak éreztem, mintha apámmal dolgoztam volna. Annyira szabadnak éreztem magam, mint már nagyon rég óta nem. Csodaság. Minek kellett ehhez 8 év? Valamit még el kell engednem. nagyon bánt a dolog, kínlódok vele. Annyira kínlódok, hogy aludni sem tudok tőle. ha azt a részét le tudom tenni, akkor életem legcsodálatosabb barátságában van/lesz részem.

Foto de Taemin publicada en la cuenta oficial del evento 'Korea Brand & Entertainment Expo' (KBEE 2020) en Instagram.

🔗 fuente