Nincs sok időm, de lejegyzetelem pár mondatban.
Elértem az önismeretben odáig, hogy megértsem, senki nem fog a boldogságommal törődni rajtam kívül. Nem is dolga senkinek. Jó, szerencse, öröm, lávcsi, ha van valaki, akinek néha eszébe jut, hogy örömet szerezzen, de tulajdonképpen teljes mértékben enyém a projekt.
A kérdés az, hogy ha valaki ezt már húszévesen tudja vagy életközépúti válságában döbben rá, akkor vajon mások miért látnak bele mindenféle szörnyűséget? Miért pszichologizáljuk szét azt, hogy valaki szemöldököt tetováltat, hogy szabados szexuális életet él, hogy mániákusan sportol, vagy akár azt, hogy fiatal nőkre indul be?
Miért beszélünk megvetéssel arról, ha valakinek valami örömet okoz, építi az önértékelését, megteszi amit nem mert, megél valamit amit szeretett volna?
Miért szorítjuk szigorú keretek közé, hogy mik az elfogadható örömök, cselekedetek?
Miért nézzük le folyton a többi embert, aki valami mást szeret, mint amit mi?
Jó, ti nem, csak én.
Az embernek felnőnek a gyerekei, és ha sikerült megőriznie az ép eszét, akkor hirtelen lesz ideje, ereje, vágya és mindenféléje az élethez. Esetleg pénze is. És akkor jönnek az emberek...
életközépúti válság... hm. tipikus... kompenzál mert nincs senkije... inkább unokáznia kéne... hogy ráér... kapkod az élet után... nem veszi észre, hogy öreg...
Ezen a vonalon jutottam el oda, hogy VALÓJÁBAN a fiatalokkal is ezt csináljuk. Azért viselkedik így, mert... és jön valami dehonesztáló. Azért hord ilyen ruhát, azért csinálja ezt, azért foglalkozik ezzel, azért, azért...
TÖK MINDEGY MIÉRT
ha jól érzi magát, ha megerősíti, ha biztonságot ad, ha örömet szerez (és nem pusztító öröm), ha úgy érzi tőle, hogy történik vele az élete, akkor teljesen mindegy akárhány éves, ne vegyük el az örömét!
Milliószor beleestem ebbe a hibába, hogy leszóltam mások elfoglaltságát. Nem kellett volna.
Csináljatok, amit akartok! Csak legyen benne örömetek! Ez fontos. Az örömök, vidámságok fontosak. A nevetéssel töltött időkből sokkal több kell, hogy az emlékekből elmossák a nem annyira jó időket.
Tessék csinálni amihez kedvetek van és másoknak is lenézés, leszólás nélkül hagyni ugyanezt! Akkor is, ha seprű méretű műszempilláról van szó.
Azért a kutyaszart szedjétek össze!