#05 13

(ez egy remek cím lenne egy alter zeneszámhoz :D) Vannak dolgok amikről azt gondoltam, hogy soha de soha, én nekem az nem tetszik, utálom, ELFOGADHATATLAN! Ami persze faszság, mert az egyik valamiféle extrém dolog tetszik a másik extrém meg nem? Meg nem is extrém egyiksem valójában, csak egy "dolog". Szóval, a lányom fültágítót akart, és bárhogy erölködtem, hogy ne, ne, bárhogy tiltakoztam és fenyegetőztem, hogy majd meglátod, hogy fogod utálni később a lyukat a füleden, stb, nem találtam rajta fogást. Majd eljött az idő, amikor egy nap megdicsértem az új fültágítóját. Majd eljött a nap, amikor fültágítót vettem neki ajándékba. Nos, a másik ilyen dolog a férfiak hosszú haja. Hogy én azt nem szeretem, nem tetszik, nem és nem. Ami fura mert amúgy tőlem kopasz is lehet egy pasi meg bármi, ha gondozott a külleme. (meg a belleme is!) Nade a fiam hosszú hajjal meg egyébként is úgy néz ki, mint Jason Momoa... itt már kicsit billegett a dolog, mert a fiamat ugye imádom, akárhogy néz ki. De azért a belémférkőzött elfogadás akkor teljesedett ki, amikor őszinén kiszaladt a számon, hogy „jobban tetszett, hogy hosszú a hajad”. Na kész. Az ember megnézi, hogy fontos-e neki annyira az a nemszeretem dolog, hogy ragaszkodjon hozzá. Fontosabb-e mint az a másik ember és az ő világa. Vagy fontos-e maga a bosszankodás. Meg, ennyik vagyunk, ilyen kis összevissza lények. Ez kell az kell, ez nem kell, az nem kell, aztán amikor meg lesz valami, akkor mindent átírunk egy ésszerű döntésnek nevezett varázseszközzel, hogy miért is van rendben ami van, pedig csak önigazolás az egész, hogy tökéletesként továbbszerethessük azt, akit/amit szeretünk amúgy is, tökéletlenül is.

Fancy boy

Claire deserved to kill the both of them

She treats everyone like they are a rat infesting her house.