ĂreztĂ©l mĂĄr valaha mĂ©rhetetlen vĂĄgyat arra, hogy valakinek a nyakĂĄba ugorj, az ajkaid az övĂ©re tapaszd Ă©s sose ereszd?
Ăllj meg egy pillanatra Ă©s kĂ©pzeld el, ahogy ott ĂĄcsorog melletted, tĆled alig pĂĄr lĂ©pĂ©sre! A kezeit a zsebĂ©be dugja Ă©s annyira erĆsen prĂłbĂĄl nem nĂ©zni, de a szemei akaratlanul is rĂĄd tĂ©vednek.
TalĂĄn Ć is meg akar csĂłkolni, de csak ĂĄlltok egymĂĄs mellett nĂ©mĂĄn, vĂĄllatokon az egĂ©sz vilĂĄggal Ă©s tömĂ©rdek szĂ©gyennel, amelyet az pakolt rĂĄtok. Ărzed ahogy a fĂĄjdalom erĆs keze a szĂved szorongatja Ă©s mĂ©lyen belemĂ©lyeszti karmait.
Minden szempĂĄr figyel Ă©s te csak azt kĂvĂĄnod, hogy bĂĄr lenne akĂĄr egyetlen percetek.
De nincsen.
Nem érhetsz hozzå.
Azt hiszem, hogy ez az egyik legszomorĂșbb dolog az Ă©letben.
Beleszeretni olyasvalakibe, aki sosem lehet a tiéd.